Jó régen lehetett, amikor Lázár Jánosnak saját magának kellett bevásárolnia, kocsit tolnia, sorba állnia, ahogy az átlagember teszi. Megkockáztatom: bő évtizede biztos nem látta, hogy milyen egy bolt belülről, milyen termékek vannak a polcokon. Máskülönben nem beszélt volna akkora kajlaságot a csütörtöki Kormányinfón, hogy a multik Európa élelmiszerszemetét ömlesztik a magyar piacra. Túl azon, hogy a Tescóval stratégiai partnerségben álló kormány második emberének ez a minimum elnagyolt megállapítása újabb – sokadik – riasztó üzenet a piacnak, Lázár azt is világgá kürtölte: szerinte a magyar élelmiszer-biztonság kutyafüle, a magyar vásárlók pedig tökfejek.
A nagyáruházakat lehet és kell is kritizálni sok mindenért, de egészen biztosan nem azért, amit Lázár sugallt. A magyar vásárlók ugyanis csöppet sem olyan buták, mint azt a politikusok látni szeretnék. Ügyes marketingfogásokkal egyszer-egyszer a silány terméket is rájuk lehet sózni, ám annál jobban szeretik a hasukat, mint hogy huzamosabb ideig járjanak ehetetlen szemetet áruló áruházba.
Azért vásárolnak nagyáruházban, mert aránylag jó áron aránylag jó terméket kapnak. Hogy ezekben a boltokban vannak olcsóbb, netán kevésbé jó minőségű termékek is? UHT-tej, kispályás párizsi vagy gyorsabban száradó fehér kenyér? Naná. Elégre nem telik mindenkinek Gordon Ramsay luxuséttermére, ahol Fidesz-kormánytagok szürcsölgették a minap a homárlevest. Ettől még az itthon kapható élelmiszer sem szemét, hanem szimplán alsó árkategóriás, ugyanakkor élettanilag teljes értékű, biztonságos élelmiszer. Nem ezektől hízik régiós szinten kiemelkedő mértékben a magyar, és nem miattuk van nálunk annyi szív- és érrendszeri beteg, hanem az össznépi mozgáshiánytól, stressztől és a legyűrhetetlennek látszó alkoholizmustól.
