Szemét van

Nem úgy van az, hogy minél nagyobb ember valaki, annál pitiánerebb. Illetve nagyon is úgy van az, csak bonyolultabban. Most olvastunk például az Esti Újság honlapján egy állítólagos olvasói levelet, amelyben a szerző elmondja, hogy ő is a Pasa Parkban lakik, s ő is dúsgazdag, mint szomszédja, a frakcióvezető, ő is tart luxusautót és bejárónőt, igaz, a frakcióvezető és neje emellett még két sofőrt, házvezetőnőt, bébiszittert, kutyasétáltatót, bevásárlást intéző mindenes embert is, de nem ez fáj neki, sőt még csak az se, hogy nem köszönnek senkinek.

Hanem a babakocsi-tároló. Hogy az közös helyiség volna, mégis kisajátították maguknak. Azt nem tudni, hogy fizet-e a frakcióvezető szemétdíjat; ha igen, itt az ideje, hogy a legfontosabb parlamenti képviselők a szemétdíjfizetés alól is föl legyenek mentve, hogy még inkább az ország ügyeire tudjanak koncentrálni. Fölmerül a kérdés, hogy ugyan már mi közünk a frakcióvezető háztartásához, ha pedig nem tetszik az elfoglalt közös babakocsi-tároló, tessenek perelni.

Ám nem tehetünk róla, nem mi kezdtük az intimpistáskodást, nem mi léptünk fel szappanoperában, nem mi fotóztattuk feleségünket és gyermekünket bulvárlapokban, nem mi beszéltünk a kereskedelmi csatornán frakcióvezetőként a feleségünk székelési (!) szokásairól, amit csak azért említünk, hogy jelezzük, hol a nívó. Ezek után követel ez az ember magának és a kormánynak nagyobb tiszteletet, úgy is mint a kormányfő bizalmasa, tanácsadója és egyik lehetséges utódja, ennek az embernek fordulnak ki egyetlen szavára a törvények önmagukból, s tűnnek el a közvagyonból százmilliós belvárosi ingatlanok.

De még a tíz négyzetméteres tároló is kell. Az a baj, mondja a rádióban a szakértő, hogy az éves szemétdíj ugyan mindössze tízezer forint kukánként, ám ne felejtsük el, hogy a kiválasztottak egy részének nem egy, hanem több ingatlanja is van a környéken számos kukával, és ekkor már bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy a sok elmaradt szemétdíjat egy összegben kifizesse, az új siófoki polgármester ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy utólag az összes kiválasztott rendezze a számláját.

Hacsak a kormány egy gyors rendelettel ezt a terhet is át nem hárítja a bankszektorra.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa