galéria megtekintése

Személyzeti kérdésekről

3 komment


Uj Péter

Internetszerte csakúgy, mint perszonális mikrokörnyezetemben jelentős aggodalmat keltett a minap az utóbbi idők legjelentékenyebb popkulturális skandallumja. Nem, nem Matolcsy György lopta el Ozzy ­Osbourne fellépődenevérét, hanem énekest cserélt a népszerű ausztrál ötös fogat, a váltóáram/egyenáram együttes.

Pláne, hogy a Guns n' Roses nevű Los Angeles-i hetes fogat méltán legendás torkú énekese, Axl Rose venné át mikrofont az örökké sapkás, reszelős hangú Brian Johnsontól, aki krónikus süketség miatt visszavonulót fújt. Na mármost ebbe mindenféle üzletiesedő sanda piszkosanyagi indokokat látnak bele az internetszerte internetezők, hogy rohadna meg az a rohadt kapitalizmus, ahol van.

És tegyük a szívünket a szívünkre, igazán elvárható volna egy csapat hatvanéves rocksztártól, aki már több mint 200 millió lemezt adott el világszerte, talán többet, mint amennyit Matolcsy György el tudna lopni, hogy puszta altruista jószívűségből szórakoztasson nem felcsúti értelemben vett stadionnyi embereket estéről estére.

 

No de mindegy, Axl Rose csatlakozása körül tehát hitelességi problémákat vél felfedezni a rajongók egy része. Én magam nem csatlakoznák ehhez a táborhoz, hangsúlyozván, hogy Axl Rose hangi adottságai mindenképpen egy sikeres AC/DC-beli vendégszereplésre predesztinálják őt.

Ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy nem ez az első énekescsere az ausztrál zenekar (ötös fogat) életé­ben, hanem minimum a harmadik. Sőt, a rocktörténet egyik leghíresebb, legtúlaggódottabb, legszkeptikusabban fogadott énekescseréjét éppen az AC/DC hajtotta végre, amikor is a sajnálatos módon alkoholizáció következtében elhalálozott Bon Scott helyett lett a most lelépő Brian Johnson az énekes. Akkor is mindenki ki volt készülve, hogy mekkora hiteltelenség már. Meg csak a pénz. Aztán lett belőle egy Back in Black album, ami azóta is falként adja a másikat, ötvenmilliót adtak el belőle. Na, ezt pipálja le a Conchita Wurst–ByAlex trió!

Jellemző, hogy mindenki az énekesekkel van elfoglalva, amikor a zenekar (ötös fogat) végrehajtott már két lényegesen komplikáltabb, kiélezettebb zenészcserét is. Egyrészt Phil Rudd dobost kellett élénk alkoholizmusa miatt 1983-ban kirúgni, hogy a lábdobja se érje a földet. És aztán 1983-tól '94-ig kínlódtak két dobossal. Szégyenszemre vissza kellett venni az akkora már némileg kevésbé italozó életformájú Phil Ruddot. Tavaly óta ő már megint nincsen a zenekarban, mivel jogi gondjai akadtak Új-Zélandon, in concreto gyilkossági kísérlettel vádolják néhány szokásos drogbirtoklási ügy mellett.

Na de még problematikusabb az alapító ritmusgitáros, Malcolm ­Young kiválása, aki egyszerűen időskori szenilitás miatt kényszerült elhagyni az aktív rockandroll-életformát. Már nem tudta megjegyezni a dalokat. Na most ha az a bizonyos differentia specifikaként emlegetett feszesség múlt valakin Phil Ruddon kívül, az bizony Malcolm ­Young volt. Az ő nyílt akkordjai tették AC/DC-vé az AC/DC-t igazán. Ha feltesszük, hogy a gitározási képesség a Young családban genetikus (vannak erre utaló jelek, a szólógitáros ugyebár az öcs, Angus, az új ritmusgitáros pedig egy unokatestvér, Stevie Young, a legidősebb fivér, George­ pedig basszusgitározott egy darabig a zenekarban, de egyébként producerkedett, és a Love is in the Air című diszkósláger szerzője), akkor is nagyobb aggodalomra adhat okot Malcolm kidőlése, mint egy Johnson–Rose csere.

Az AC/DC együttesnek (ausztrál ötös fogat) ezúton is további szép sikereket, eredményes zenelést kívánunk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.