A Jobbik kongresszusán mindössze ketten mentek ki a teremből, amikor végérvényessé vált, hogy Vona Gábor nem engedi elindulni az alelnökségért Novák Elődöt. Az elégedetlenek tábora azonban nagyobb. Az újra pártvezérré választott Vona Gábor csak a szavazatok 80 százalékát kapta meg, ami nem túl fényes eredmény, ha azt nézzük, hogy nem volt kihívója. A tanulság: még akkor sem garantált a teljes siker, ha a versenyen te vagy az egyedüli induló.
A kívülről elég kellemetlennek tűnő szereplést egészen máshogy értékelték a pártelnök támogatói. A tisztújítást olyan médiavihar vezette fel, hogy a négyötödös arány láttán többen kifejezetten elégedettnek tűntek. „Rosszabbra számítottam” – mondogatták. Vona egyik szimpatizánsa attól félt, hogy még az elnöki poszthoz szükséges 50 százalék sem lesz meg. Akkor aztán tényleg borult volna minden. Új kongresszust kellett volna összehívni, Vona Gábornak nem maradt volna más választása, mint elegánsan átadni a stafétabot. A sokat emlegetett néppárti politika is ment volna a kukába.
Vona Gábornak azonban semmi oka rá, hogy megnyugodjon, és szemmel láthatóan ezzel ő is pontosan tisztában van. A személyét és/vagy a néppártosodást ellenzők legalább húsz százalékot tesznek ki a Jobbikban, tehát nem lebecsülendő erőt képviselnek. Még a megvétózott Novák Előd is hangsúlyozta, hogy Vona Gábornak nincs alternatívája a párt élén, de nagy kérdés, meddig marad így.
