Szélsőséges esetben

Önmagában az is furcsa, hogy a tinédzserkoruk utolsó, húszas éveik első esztendeiben járók nagy része ennyire rendpárti. Lázadásaik iránya nem a nyitottság, a szabadság, hanem a kirekesztés, esetenként a rasszizmus, kiváltképp a cigányellenesség foglalja el e haladó értékek helyét.

A Jobbik programjának egészét persze a hívek sem nagyon ismerik. Egyes elemeinek a népszerűsége sodorja őket ehhez a szervezethez, mely ért az egyetemisták nyelvén. Máshogy fogalmaz, mint a kliséket központi szókészlettel papagájkodó Fidesz, vagy a régi, lebutított, egyben bonyolult mozgalmi nyelvhasználattól máig nem szabaduló baloldal. Az okok vizsgálatánál nehéz tagadni, hogy bizonyos felsőoktatási intézmények tanszékein, katedráin következetesen megjelennek azok a nézetek, amelyeket a Jobbik képvisel.

De érzékelhetően az egész, nekikeseredett társadalom szellemi közegétől egyáltalán nem idegen az, amit e párt mond. Lassan országosan is programmá válik az idegenellenesség, csökken az egyén önrendelkezési joga, ordas eszmék szabadulnak föl. A Fidesz is úgy tereli vissza őt elhagyó szavazóinak vadabb részét, hogy olyan témákat karol fel, melyet a Jobbik is megirigyelhet.

Az egyetemisták szélsőjobbra tolódása a többi párt által még nem kellőképpen felismert és kezelt társadalmi veszély. Ha felnő egy első generációs új értelmiség, mely bizonyos körülmények között megengedhetőnek és jobbnak tartja a diktatúrát a demokráciánál, az félelmetes erő lehet, hiszen képzettségénél és vidéki beágyazottságánál fogva meghatározó pozíciókat foglalhat el a magyar közéletben. A csalódott társadalom pedig mindig hajlik arra, hogy új politikai alakulatot próbáljon ki. Még akkor is, ha azok nagyon régi emlékeket idéznek.