galéria megtekintése

Szélessáv

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 31. számában
jelent meg.


Tóth Ákos
Népszabadság

Valaminek történnie kellett, mert tovább így nem maradhatott. Minden a végsőkig feszült, s mintha csak azt várta volna, hogy legyünk már túl a választásokon, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Ami addig visszafojtódott vagy visszafojtatott, belobbant.

Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közé önmagát bepávatáncoló Orbán Viktor nem ismerte fel, hogy ez nem az ő szintje. Itt nem elég a bal felől is nekem fütyöl és jobb felől is nekem fütyöl honi közhelybölcsessége – ott, ahová az országot be- és kipörgette, nem füttyökkel vétetik magukat észre az ellenfelek, hanem súlyos pofonokkal.

Ott nem lehet titokban paksi szerződést kötni, s közben fillérekkel megemelt honvédelmi költségvetéssel álomba bódítani a NATO-t. Ott nem lehet a keresztény európai értékekre hivatkozva illiberális hatalmi rendszert építeni. Azon a parketten nem pávatáncosok járják, hanem vérprofik.

 

Az USA szelíd, figyelmeztető horga is megrendítő, mert kiütési pontot ért: a korrupció valóban mindent átsző. Még véletlenül sem tudnának olyan ügyet felhánytorgatni, amelynek a végén ne állna ott a Fidesz által minden kulcspontján és azokon túl is eluralt állam. A Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, mint a BKV-t, szinte működésképtelenné rabolta a rendszert, az Orbán Viktor vezette Fidesz működőképes rendszert épített ki a még érintetlen területek kifosztására, a még működők elorzására.

Csakhogy a BKV most még inkább döglődik, a nagy oktatási átalakítások elvileg társadalompolitikai célokat szolgáltak, valójában csak a pénzt viszik, amiből mindig több kell. De nincs több. El lehet szedni innen-onnan, lecsípni ebből-abból, kikényszeríteni a bankokból, a multikból – csakhogy a busznak mennie kell, a béremelést ki kell fizetni, csupa kell, kell, kell, de végül nem lesz hová nyúlni, s a piramisjáték bedől. Működtetőinek nem a kilenc évre ítélt Tribuszerné sorsa jut.

Sokan érzik úgy, hogy az omló kövek alá szorulnak. Ezért is kellett belobbannia a visszafojtott feszültségnek, amire tavasszal ráérzett az ellenzék, ám téves következtetéseket vont le. Megérezték ugyan, hogy a választói apátia alatt izzik a keserűség, csak azt nem értették meg, hogy közben bénít a tehetetlenség érzése is, mert nincs valódi választási lehetőség.

De az, amit visszafojtanak, előbb-utóbb kitör, mert úgy nem maradhatnak tovább a dolgok. Lépnie kell a kormánynak is, mert a rendszer működőképességének látszatát fenn kell tartani, s nincs, ami kitermelné ennek költségeit: hát visszahozza az áruházláncok különadóját más néven, s elindul új területek felé is, ott a világháló, és az sem baj, ha megcsipkedi vele az ott szabadon szólókat. De ez sokak közösségi tere, érintkezési pont, presszó, kocsma, békebeli focistadion – ha valakinek az életét, otthonát veszélyeztetik, védekezik. Előtörnek a visszafojtott indulatok.

Valaminek történnie kellett – az internetadó szélessávjára rátaposott az EU, a baráti németek jelezték: nem vívnak értünk. Most minden megmerevedik: Orbánnak kell lépnie. Szűk sávon mozog, és vissza kellene fojtania az indulatait. Visszafojtotta. A kérdés újra az, hogy mikor törnek elő.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.