Nagyon úgy néz ki, hogy Orbánék a vasárnapi boltbezárással pont az olyan kisközértekkel szúrtak ki legjobban, ahol a csupa szív közértes nénik törölgették a pultot. A vasárnapi bezáráson ugyanis a hipermarketek és a diszkontok szakítottak egy nagyot, míg a több alkalmazottat foglalkoztató, középméretű boltok jelentős veszteséget szenvedtek el. Borítékolható, hogy Lenke néni, a nyugdíjas visszafoglalkoztatott bukja a lakótelepi kisközérti évtizedes munkáját.
A bezárási törvény alapján csak a családi mikrovállalkozások maradhatnak nyitva vasárnaponként, ha a tulaj vagy a segítő családtag áll a pult mögé. A törvényhozók előtt a Békebeli Magyar Kiskereskedő Család képe derengett fel, ahol papa-mama-gyerekek-unokák gondban-szeretetben együtt dolgoznak a nevüket viselő sarki szatócsboltban. (Kivétel az élettárs, az ugye a KDNP szerint nem családtag, ergo nem is dolgozhat vasárnap.) A valóság ezzel szemben az, hogy a kiskereskedők többnyire nem családtag alkalmazottal dolgoznak, ugyanis a gyerekeik jellemzően szeretnének inkább továbbtanulni programozónak, jogásznak, formatervezőnek, bárminek, de kevéssé vágynak a boltba, nem is értenek hozzá, ezért a papának esze ágában sincs akár egy órára is rászabadítani a gyereket a kenyérkereső üzletre. Szóval kevés szóba jöhető, vasárnap nyitva maradó üzlet maradt, és ebből a körből is sokan lehúzzák a rolót a hetedik napon, mivel – szintén a KDNP ötletére – a duplájára pumpált hétvégi bérköltséggel nem igazán éri meg a néhány tízezer forintos pluszbevételért vasárnap is a pult mögött rostokolni.
Persze a kormány úgy vélte, hogy többet keresnek majd a kicsik a vasárnappal, hiszen hatalmas forgalmat terelnek át a Tescóból hozzájuk. Kormánypártunk nagyjai azonban nem hajlandók tudomásul venni, hogy az átlag választópolgár csak a politikában hülyíthető korlátlanul, ám ha a bevásárlásról van szó, akkor még a legelszántabb békemenetes kisnyugdíjas is pillanatok alatt hardcore, számító neoliberális közgazdásszá válik.
