galéria megtekintése

Szegény Gyurka ufói

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 11. számában
jelent meg.


Kácsor Zsolt
Népszabadság

Rég nem látott barátommal, Tamással ülünk Eger határában egy szőlőhegyen, jó szagú présház előtt, s egyszerre csak megjegyzi mintegy mellékesen, hogy közös cimboránk, a Gyurka megbolondult. Fél éve az a képzete támadt, hogy nincsen már teste, csak feje, amibe titokban mikrocsipet ültettek angol ufók, s habár ez a mikrocsip elhiteti a világgal, hogy neki van teste, de igazából nincsen. Minden, amit a teste érez, egy program játéka csupán, úgyhogy a Gyurka most nagyon ideges, mert az orvosok nem akarják kioperálni a fejéből, amit az angol ufók beleműtöttek.

– Miért, vannak angol származású ufók? – kérdem lustán, a fejemet meg sem mozdítva a langymeleg novemberi napfürdőben.

– Hát ez jó! – nevet fel Tamás. – Ez a legjobb az egészben! Bárkinek mesélem a sztorit, elsőre mindenki arra kérdez rá, hogy miért éppen angolok az ufók! De miért éppen a Gyurka fejébe ültettek mikrocsipet?

 

– Ez egyszerű – dörmögöm. – Abban van információ.

Hiszen a Gyurka mindig is jó eszű gyerek volt. Jó nevelést kapott, német és angol nyelvből alsó tagozattól magánórára járt, zongorázni tanult, gyerekkoromban irigyeltem érte. Kinek a fejébe ültessenek mikrocsipet az ufók, ha nem az övébe?

– Ráadásul beszél angolul – teszem hozzá. – Különben hogyan állhatnának szóba vele az ufók?

Tamás erre legyint:

– Ugyan már, ennek semmi jelentősége. Azon a fejlettségi szinten, ahol szegény Gyurka ufói állnak, nem teljesen mindegy, hogy milyen nyelven beszélünk? Beültetnek a fejedbe egy tolmácsgépet, és kész.

Ülünk tovább, s a zöldikéket hallgatjuk. Milyen jó füttyprogramot épített beléjük az anyatermészet. Aztán Tamás nagyot sóhajt, s azt mondja, a Zoli meg újabban veri a feleségét. Zoli is régi közös cimboránk. Kék szemű, angyali ártatlan fiúcska volt harminc évvel ezelőtt, amikor még, ahogy mondani szokás, a légynek sem tudott volna ártani. S most tessék: veri a feleségét.

– Miért veri? – szalad ki a számon, mire Tamás megint felnevet:

– Nem mindegy? Ne verje. Emlékszel? Ő volt a legbénább a focicsapatban. Hányszor kikaptunk miatta! Most meg veri a feleségét.

Szegény Zoli. Én is béna voltam a focicsapatban, de legalább nem verek senkit miatta. Kérdem Tamást, hogy hol dolgozik a Zoli, mire azt válaszolja, hogy nincs állása évek óta, a felesége tartja el.

– Biztos szégyelli magát előtte – mondom Tamásnak –, s azért veri, nem?

– Nem mindegy neked, hogy miért veri? – csattan föl erre.

Ülünk tovább, s régi cimborák után kutatunk az emlékezetünkben.

– Te, és a Csabi? – kérdezem. – Tudod, az a szőke gyerek, aki úgy nézett ki, mint Tom Petty.

Erre hirtelen felül a kempingszékben, s felkiált:

– Ezt sosem találod ki!

Gyanakodva nézek:

– Csip van a fejében, nincs állása, és veri a feleségét?

– Á, sokkal rosszabb – legyint. – Polgármester lett. Most októberben. Fidesz...

– A Csabi?! – kerekedik el a szemem. – Hisz az egy rendes fiú! Jó, sosem volt egy Einstein, de egy becsületes ember.

– Én sem értem, mi történhetett. Szerencsétlen faszi... Pénzért csinálhatta? Hitelei vannak?

Milyen magasan ülünk a hegyen, milyen messzire ellátni innen! S mégis milyen tanácstalanul nézünk körbe. Hej, régi cimborák... Lám, Gyurkának van igaza. Egy ügyes program belülről igen ravasz játékot űz velünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.