Aki dolgozik, az egyék! Ez például egészen vállalható baloldali program lenne, főleg, ha volna hitelük azoknak, akik ilyet hirdetnek. Az is egészen vállalható volt, hogy legyen jóléti rendszerváltás – le is győzte vele Medgyessy Péter a már akkor is rettegett Orbánt. Ja, hogy populista volt? Mert azt ígérte, amit az emberek hallani akartak? Ja, hogy az igazi demokrata azt ígéri, amit a választók hallani szeretnének, de nem olyan hülye, hogy be is tartsa? Kiröhögjük az embereket, amiért azt várták a rendszerváltástól, hogy majd úgy élnek, mint az osztrákok? Ugyan mi egyebet vártak volna, és mi egyebet várhatnának ma is?
Ki buktatta meg, és ki szégyelli mind a mai napig Medgyessy Pétert, meg az ő jóléti rendszerváltását? Az a ballib oldal, amelynek baloldala nem mer nyíltan baloldali lenni, mert képtelen volt egy baloldali értelmiségi holdudvart kinevelni maga mellé, és máig retteg a liberális megmondóemberektől. Meg azok a liberálisok, akik – ha a magyar alsó középosztályról, a „homo kádárikuszról” van szó – csak megvető iróniával tudnak fogalmazni.
Az a középosztály csúszik lefelé, amely nem akart és nem tudott kitalálni világraszóló dolgokat – de dolgozni tudna, ha valaki megszervezné a társadalmat és a gazdaságot. A magyar középosztály a kádári múlt miatt hasonló helyzetben van, mint a görög, a spanyol vagy az olasz, amely a munka és a tőke háború utáni kompromisszuma miatt ismerte meg a társadalom többségére kiterjedő jólétet. Hasonlóban, mint a jugoszláv utódállamok egykori középosztálya – köztük a koszovói „jóléti menekültek”. Ilyen lecsúszó középosztály juttatta hatalomra a Szirízát, ad növekvő esélyt a Podemosnak, a Jobbiknak, a francia Nemzeti Frontnak.
