– Maga csak most lett fiatal demokrata, Szebenics elvtárs – tette hozzá –, maga még semmit sem ért.
Egy presszóban ültek, kávéztak, s Szebenics arról tájékoztatta a fölöttesét, hogy sikeresen lezajlott a tagfelvétel, amely sokkal könnyebben ment, mint gondolta volna. A párt illetékes alapszervezete egy cukrászdában ült össze, ahol három jelölt felvételéről döntöttek, s Szebenicset a jelenlévők egyhangúan támogatták. Megbízható, pontos és fegyelmezett fiatalembernek ismerték meg, akinek az aktivitását kimagaslóan jónak találták. Azt pedig különösen nagyra értékelték, hogy az 1989-es pekingi vérengzés miatt szervezett éhségsztrájk idején Szebenics együtt tiltakozott a fideszesekkel. Igaz, Kettő Pista bácsi emiatt letolta. Az éhségsztrájkolókról ugyanis képes riportok jelentek meg a lapokban, s az öreg nem szerette volna, ha „Szebenics elvtárs" úgymond reflektorfénybe áll. Ő még a régi Sztálin Akadémián tanult, ott nem szerették az ilyesmit.
– Nem azt mondtam magának, hogy a címlapra! Hanem azt, hogy a Fideszbe! – dörögte az öreg, mire Szebenics bűnbánón bólogatott.
Amúgy a tagfelvételi gyűlésen a másik két jelöltet is fölvették, amin Szebenics kissé csodálkozott. Az egyik egy harminc év körüli sportoló volt, aki vélhetően a zoknijában hordta az agyát, s akiről Kettő Pista bácsi vigyorogva mesélte, hogy két éve – az utolsó pillanatban – beléptették az MSZMP-be is. A másik jelölt egy egyetemista lány volt, szőke hajjal, formás alakkal, angyalian kék szemekkel. Ő is éhségsztrájkolt a kínai pártvezetés véres akciója után. A diákok halála miatt könnyben úsztak az angyalian kék szemek. Szebenics több mint húsz évvel később, 2011-ben látta újra őt, amikor a kínai miniszterelnök Budapestre látogatott. A híradó a magyar kormányfő kíséretében mutatta a nőt.
– Nahát, milyen jót tett neki az éhségsztrájk! – dörmögte a magándetektív, s elismerően füttyentett formás alakja láttán.
Szebenics a pártot kilencvennégyben hagyta ott, éppen abban az évben, amikor az a Fidesz, amelybe fölvették, örökre eltűnt a süllyesztőben. Kettő Pista bácsi nem volt elégedetlen. Sőt, igen hálás volt, elvégre a tagfelvétel 35 éves korlátját (belső és külső nyomásra) addigra csak sikerült töröltetni a párt alapszabályából.
A nagy öregek előtt végre megnyílt a lehetőség.
Elérkezett az idő, hogy az igazi ördögök előbújjanak.
