Aki a rezsicsökkentés hátulütőit, mellékhatásait akár csak felvillantja, győztes ebben a csatában nem lehet. Holott nagyon is elképzelhető, hogy a kabinet kommunikációs laborjában már menetkészek a magyarázatok arról, hogy miért kell a gáz árát emelni. Ezek az indoklások rengeteg eddig nem ismert összefüggésre világítanak majd rá, a piac szót gondosan elkerülve. Tehet erről majd mindenki, akit eddig is megutáltattak velünk.
Hemzseg az ilyen és az ehhez hasonló fogásoktól ma a politika, amely részigazságokból összeálló téveszmék, demagógiák nélkül már-már megkörnyékezhetetlennek mutatja a köztudatot. Aztán az arcunkba csapó hűvös valóságot másként éljük meg, sorscsapásként, bizonyos érdekcsoportok összeesküvéseként, hazaárulásként, gyarmatosításként, de sohasem olyan törvényszerűségként, amely mindig is ott rejtőzött a dicsőségtábla mögött. Haragunk gátlástalanul és célirányosan hömpölyöghet, a készletből mindenki választhat magának megfelelőt, akár a vurstliban.
A politikusi számítás azonban néha igencsak bonyolult feladvánnyal szolgál. Egész eszköztára, szimbolikus, valamint cseppet sem jelképes szavai, tettei aládúcolnak egy épületet, amelyről igyekeznek is jelezni, hogy kinek az otthona és kié nem. A magukat otthon érzők szabadon szidhatják, adott esetben rágalmazhatják a kívül rekedteket, akik természetesen nem kérnek ebből az otthonból – hol durván, sőt meggondolatlanul, hol nagyon is emelkedetten, a filozófia lugasából bírálják azt. Ebben az oxigéndús tartományban valóságos áramütésként hat, hogy csak néhány hét választ el két hírt: az „Imre Kertész”-ező irodalmárt a kormány nagyköveti posztra jelöli; nem avat, de felállít Budapest centrumában egy vitatott emlékművet, majd ugyanazzal a levegővétellel a legmagasabb kitüntetéssel akarja elismerni az országot valóban keserű és kemény szavakkal ostorozó Kertész Imrét. (És mi lesz a kifakadásában túlzó, óvatlan, de tartalmában hasonló esszé szerzőjével, a Kanadáig menekülő másik Kertésszel, Ákossal? Őt még csak nem is rehabilitálják?)
Az ügyeletes apologeta fantáziadús teóriával készíti elő az ünnepi aktust: szerinte a Nobel-díjas írót egykor a ballibek rekesztették ki a kánonból, s most ez a rezsim fogadja be.
De hiába, azon a bizonyos otthonon kívül és belül is iszonyú a zavar, nincs biztos talaj a lábak alatt. Tudniillik ez így egyszerre nem működik. Feltűnően és leleplező módon nem. Mert ez nem egy (választó fogó) rezsicsökkentő számla a sok közül. Még ha annak is kezelik.
