Jó ideje zavarban vannak a kiskereskedelmi ágazati elemzők, ha a Központi Statisztikai Hivatal számai szóba kerülnek. „Beszéljünk róla, de azért ne vegyük véresen komolyan” – ez a hallgatólagos elintézése annak a jelenségnek, ahogy a piacról folyamatosan jönnek a jelzések a magyar vásárlóerő drámai megrendüléséről, a lakosság elszegényedéséről, a KSH hivatalos kiskereskedelmi forgalmi becsléseiben pedig ennek nyoma sincs. Ellenkezőleg: ott a kiskereskedelmi gyorsjelentéseket szinte beragyogja a napsütés, minden hónap egy új sikertörténet, csúcsfordulatszámon pörög a belső piac motorja.
Ez akár igaz is lehetne, hiszen – szintén a KSH szerint – rekordalacsony szinten van a munkanélküliség, nőnek a reálbérek. A gond csak az, hogy az utóbbi idők hatalmas piacbővülési számai, így a most közzétett kiugró júniusi 7,2 százalékos kiskereskedelmi forgalomnövekedés mellé nem lehet más, külső, ellenőrizhető piaci tényeket felsorakoztatni. Az ellenkezőjüket annál inkább: a kiskereskedelmi ágazatban foglalkoztatottak száma apad, ugyanez igaz az üzletekre is, ami nem éppen a konjunktúra jele. Ehhez jön a pult mögött álló kereskedők tapasztalata, akik a piacrobbanásból csak azt látják, hogy évről évre laposabbak a bevásárlószatyrok, a boltokban szellősebbek a pultok, a plázákban egyre több a kiadó üzlet. A mezei kiskereskedelmi elemző számára a „hiszem, ha látom” népi bölcsessége „nem látom, de el kell hinnem”-re módosul, ha a hivatalos statisztikai adatokról van szó.
Tavaly a hivatal csuklás és kommentár nélkül tette közzé azokat a kiemelkedő forgalmi adatokat, amelyek úgy jöttek létre, hogy az új nemzeti trafikok online kasszarendszerei miatt a statisztikában megjelentek a korábban nyugta nélkül árusított (a KSH által akkor alábecsült) dugicigaretták. Bár mindenki tudta, hogy ez a piacbővülés csak papíron létezett, a KSH-ban mégsem horgadt fel a szakmai önérzet, látva, hogy a kormánypárt ezt az adatot valós piacbővülésként tálalta a választások előtt.
