Szabadságot, miniszterelnök úr! Adjon több szabadságot az embereknek. Ne ígérjen! Adjon!Most! Még mielőtt a kormányváltó sokadalom és az abból ilyen-olyan okból kimaradt bal-jobb-középalsó-felső csoportosulások és más kormányellenes szerveződések heves helyeslésben törnének ki, a kormányoldaliak meg le nem szögezik, hogy nyitott kapukat döngetek,mert van itt szabadság, hiszen szabadon leírhattam azt is, hogy nincs, tehát szabadságot!, szóval még mielőtt mindez bekövetkezik, tisztázzuk: én arról a szabadságról beszélek, ami a törvényesen bejelentett munkavállalóknak életkoruk és egyéb szempontok alapján jár. Abból kellene még három, négy vagy öt nap mindenkinek. Ügyintézésre kéne.
Egy nap, amikor a villanyosok jönnek leolvasni és lefotózni az órát. Egy másik kell a vizeseknek, még egy a gázosoknak. Most, hogy már a közlönyben is megjelent, hogy mégsem kell évente kétszer ellenőrizni a kéményt, egy nap azért még mindig kell a kéményseprőknek. És még egy, amikor az okmányirodában van dolga az embernek. Valami mindig van.
A vizes, a gázos, a villanyos, és a rezsicsökkentésre tekintettel évente egyszer a kéményseprők továbbra is munkaidőben jönnek, és magára vessen, aki nem nyit nekik ajtót. Szétbüntetik.Márpedig ahol nincs házvezetőnő, nagymama vagy munka nélküli családtag, ott valakinek szabadságot kell kivennie, hogy megvárja a reggel nyolc és dél vagy dél és négy között valamikor érkező leolvasókat.
