galéria megtekintése

Szabadságfeszt

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 13. számában
jelent meg.


Czene Gábor
Népszabadság

Tízezer felvonulóra ötven szélsőséges radikális jut. Emiatt az erőszakos kisebbség miatt a rendőrség kordonnal veszi körbe a menetet.

Ezzel a szélsőségesek 64 millió forintos költséget okoznak. Ebből az összegből húsz iskolában lehetne főállású iskolapszichológust alkalmazni, aki szükség esetén segítséget nyújthatna LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) fiataloknak is.

A Budapest Pride szervezői ezt a helyszínen kiosztott sajtóanyagban írták. A valóságban aztán kicsit eltolódtak az arányok. Az ellentüntetők tényleg nem voltak többen ötvennél, a felvonulók száma viszont rekordot döntött, jócskán meghaladta a tízezret. Karneváli volt a hangulat. A hatalmas tömeg szivárványszínű zászlókat lengetett, luftballonokat eregetett, táncolt, szórakozott, jól érezte magát.

És minél többen érzik jól magukat egy országban anélkül, hogy ártanának másoknak, annál jobb élni abban az országban. Az viszont már a pszichés aberráció minősített esete, ha valaki képtelen elviselni a vidáman vonuló emberek látványát, és ahelyett, hogy beszállna a forgatagba, inkább a távoli fémkordon meg rendőrsorfal mögül, vértolulásos arccal üvöltözik ostobaságokat. Részvétünk.

 

A Pride nem kizárólag az LMBTQ-közösségről szól, hanem a szabadság és a szolidaritás ünnepe. A felvonulás kezdetekor az egyik szóvivő megkérte a melegeket, leszbikusokat, transzneműeket és a támogatóként érkezett szimpatizánsokat, hogy tegyék fel a kezüket. Kiderült, hogy legtöbben a „heterók” vannak. A felszólalók nem feledkeztek meg más, diszkriminációnak kitett kisebbségekről sem, kiálltak a kormány által „illegális határsértőknek” titulált menekültek mellett is.

„Mindenki egyenlő!” – skandálták a Lánchídon vonulva. Egyetlen dolog viszont teljesen hiányzott: a gyűlölet. Még azokat sem gyűlölték, akik gyűlölik a „buzikat”. Egy fiatal férfi viccelődve üzent a pólóján annak a Jobbiknak, amelynek alelnöke szerint a „homoszexuális lobbi” a legerősebb a világon, méghozzá azért, mert a melegeknek nincsenek gyerekeik, így sok szabadidejük és pénzük marad. A pólóra ez volt írva: „Több tiszteletet a meleglobbinak”.

A kormányfő nonstop kirohanásai az éppen ellenségként kiszemelt csoportok ellen, a főpolgármester vagy a tudvalevőleg „nem buzeráns” józsefvárosi polgármester homofób fröccsenései időnként bennünket is elbizonytalanítanak. Pedig nem kellene. A Pride megmutatta, hogy Budapest maradt, ami volt: európai, multikulturális, szabadságszerető világváros.

Ennyi azonban nem elég. Molnár Adrienn, a rendezvény utolsó szónoka, a PeMeL – Pécsi LMBTQ Közösség képviselője azt kérte vidéki sorstársaitól, hogy legyenek aktívak, csatlakozzanak bátran. Ha sokan lesznek, akik vállalják a kockázatot, és teljesítik a kérést, akkor egyszer talán Magyarország valamely másik városában is tartanak felvonulást. Fogadni nem mernénk rá, csak reménykedünk, hogy ez a nap még a mi életünkben eljön.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.