Van, aki általános véleménynyilvánításnak tekinti, van, aki kritikának – e laza mondattal kommentálta a minap Gulyás Gergely az ATV-ben azt a riporteri felvetést, hogy annak mégiscsak van üzenete, ha a német kancellár újságírók előtt a „nem tudom értelmezni” szóösszetételt használja az utóbbi időszak legemlékezetesebb miniszterelnöki „gondolata” kapcsán.
Ha a Fidesz törvényalkotásért felelős aktuális mintagyereke ily módon próbálta súlytalanítani Angela Merkel elegáns, egyszersmind megrendítő erejű kommentjét, azt tekinthetjük a fideszes politikusoktól megszokott cinizmusnak. Nem örömteli, hogy ezt most pont az a politikus alkalmazza, aki a teljes magyar jogalkotásért felel, bár nem is meglepő annak ismeretében, milyen ámokfutás zajlott e területen. Sokkal nagyobb a baj, ha Merkel megjegyzésének súlytalanságát komolyan gondolja.
Az önmagában még nem baj, ha pusztán Gulyás gondolja ezt, elvégre neki még van esélye, hogy rádöbbenjen, mit jelent egy ilyen „alig feltűnő” elővágás a nemzetközi színtéren. Ha azonban testületileg hiszik el, hogy mindez semmi, az igazán szomorú. Ez esetben Magyarország vezetői nem ismerik a gesztusok, jelzések, sőt még a szavak jelentését sem. Vagyis alkalmatlanok a kommunikációra a partnereikkel. Ha valóban elhiszik, hogy Merkel mondatát nem kell komolyan venni, s nem vesznek tudomást annak fontosságáról, az azt is jelenti, hogy csak azt veszik komolyan, ha osztanak nekik pár tockost, esetleg nem csak verbálisan törlik fel velük a padlót.
