Süllyesztő
Ha nem tudsz válaszolni a kérdésre, a mélybe zuhansz és eltűnsz a süllyesztőben – üzeni nekünk minden hétköznap a közszolgálati tévé új műveltségi vetélkedője. Valójában ez az egész „megújuló” közmédia alapüzenete. Ma már nem a kiegyensúlyozott tájékoztatást, a társadalmi és gazdasági folyamatokról szóló sokoldalú vitát, a rászorulók védelméről való párbeszédet tartja legfontosabb feladatának, hanem a süllyesztőben eltűnőkön való szórakozást, a bulvárszórakoztatást. Miközben a színfalak mögött nap mint nap indulnak közülük is sokan a mélybe, a felejtőbe. És nem az arra érdemesek. Sőt. Kérdést nem kapnak, válaszadásra nincs lehetőségük – csak éppen megnyílik alattuk a föld. Ez az üzenet.
Maradjak talpon, de milyen áron? – tette fel a kérdést az egyik minap eltávolított újságíró búcsúztatására rendezett esten egyik kollégája, aki megúszta. Privát társaságban nem csinál titkot abból, hogy reggelente a borotválkozó tükörbe nézve megélhetési újságírónak tartja magát. Tudja, azért maradhatott, mert mindent végrehajt, amire új főnökei utasítják. És addig maradhat, amíg ezt teszi.
Lassan másfél év elteltével már nem is nagyon kell utasítani, tudja magától is, mi az elvárás. Ha nem tudta volna, a nemzeti hírügynökség új vezetője kinevezésekor nyilvánosan üzent neki is: Belénessy Csabának szállóigévé vált mondása szerint közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, és nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát, az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval.
Nem is teszik. A kormány intézkedéseivel kapcsolatos kritikai gondolkodás eltűnt a közmédiumok hírműsoraiból.
Így hát a tények iránt elkötelezett szakemberekre sincs szükség, csak néhány megbízható vezetőre és sok végrehajtóra. Olyan vezetőre, mint Papp Dániel, akit aznap neveztek ki a médiaszolgáltatási alap hír- és hírháttérműsoraiért felelős főszerkesztőnek, amikor leleplezték, hogy meghamisította az Orbán Viktort bíráló Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti politikus magyarországi látogatásáról készült tudósítást. Pappdánielek és gazsóelferencek döntöttek a magyar közszolgálati újságírószakma kiválóságainak sorsáról, olyan szakmailag felkészült, a közönség által ismert és kedvelt kollégák kirúgásáról vagy nyugdíjba kényszerítéséről, mint például: Siklós András, Benda László, Mészáros Antónia, Winkler Nóra, Galambos Péter, Bombera Krisztina, M. Kiss Csaba, Kardos Ernő, Rózsa Péter, Erdős Gábor, Kéri J. Tibor, Luigits Tamás, Daróczi János, Daróczi Tímea, Kiss Ferenc, Kiss Gábor, Gmoser Zoltán, Nemes Tamás, Csorba Viktória, Kovács Klári, Flamich Mariann, Pataki Katalin, Nagy András, Schwajda Gergely, Vidos Mihály, Márkus Kata, Torma Tamás, Németh Árpád, Várkonyi Attila, Teszári Nóra, Szerbhorvát György, Nej György, Urbán Szabolcs, Szente László, Szénási Sándor, Érczfalvi András, Bogár Zsolt, Rovó Attila, Rábai Balázs, Nagy Emese, Udvarhelyi Szabolcs, Hatvani-Tóth Erika, László Judit, Balázs Attila, Szayly József, Boros Péter... és még mások.
Ha a szakmai felkészültség és erkölcsi tartás lenne ma az alkalmazási feltétel a közmédiában, akkor az idén kirúgottak csapatának kellene vezetnie, szerkesztenie, tartalommal megtöltenie a közszolgálati műsorokat. Ami most van, az a megélhetési vagy eddig okkal mellőzött újságírók és a közszolgálati bulvár zavaros világa.
