Először arról olvastunk, hogy pillanatokon belül feláll az új kormányhű médiakomplexum. Tv, internetes újság, rádió, nyomtatott hetilap. Már azt is tudtuk, hogy fiatalos hangnemben szól majd. Mert ez Habony Árpád erőssége. Aztán hamarosan az volt a hír, hogy akadozik a vállalkozás, a megcélzott kettes számú kereskedelmi tévét még nem sikerült teljesen lenyelni, s feltehetőleg nem állt össze az újságírógárda sem.
Januárban azzal kezdődött a máig tartó médiaháborúskodás, hogy Orbán Viktor elmondta a személyével azonosuló sajtó vezetőinek: ne számítsanak a korábbiakhoz hasonlóan bőséges kormánytámogatásra. Keressék meg maguknak a szükséges pénzt, de legalábbis egy részét. A kormány az állami médiát preferálja ezentúl. Már ez a kijelentés is elkeserítette a hűségeseket, de az már egyenesen megrendítette őket, amikor kiderült, az apadó reklámbevételeket még különadóval is megcsapolja kormányuk.
Ez után körvonalazódott, hogy a Simicska-féle agitációs-propaganda komplexum helyébe Habony–Vajna-sajtótröszt alakul. De miért nem bízik OV a szinte tökéletesen fideszessé génmódosított közmédiában? Vagy más okai lehetnek? Orbán ellenséges a kritikai sajtóval. (Soha nem ad interjút, ha nehéz kérdésekre számíthat.) Vitatja a közpénzből finanszírozott sajtó jogát a függetlenségre. Nem viseli el a mérsékelten (jobb)pártos médiát sem, amilyennek most a Simicska-sajtó mutatkozik. De ez nem elegendő magyarázat a fordulatra.
