Nem ment egyik napról a másikra, de most sikerülni fog. Lázár János szeptemberben beszélt először a német kancellár lehetséges budapesti látogatásáról, s lám, februárra igaza is lesz. A hatalom csaknem fél éve diadalmaskodja tele a sajtót egyetlen diplomáciai eseménnyel, amit nehéz nem szegénységi bizonyítványként értelmezni.
Korábbi kormányok – köztük Orbán Viktor korábbi kormányai – jóval zsúfoltabb nemzetközi naptárat abszolváltak különösebb felhajtás nélkül. Mára azonban oda jutottunk, hogy a magyar kormányfő örülhet, ha valaki egyáltalán rányitja az ajtót. A nagy szabadságharcosnak valósággal kutatnia kell, ki iránt fejezhetné ki végre a hűségét.
Az amerikaiak szóba sem jöhetnek, a britek arisztokratikusan elfordítják a fejüket, a franciák hozzáállásáról pedig sokat elárul, ahogyan a máskülönben kevéssé rideg tekintetű Francois Hollande elnök a minap az Élysée-palota lépcsőjén állva „lekezelte” a rá fölnéző Orbánt. Az oroszok kedvére lennének, de egyelőre nem szalonképesek. Bravúrra lesz szükség, hogy Vlagyimir Putyin két héttel későbbi látogatásából ne legyen botrány.