Tata kormánypárti vezetése „nagy kártérítésért” (!) feljelentette mindazokat, akik kommentálták vagy akár csak megosztották azt a felhívást, miszerint a város vezetői (négy ciklussal ezelőtt, egy másik polgármester idejében!) elherdálták a Wagner-házat. A feljelentés tényét egyszerű szavakkal, mint valami magától értetődő dolgot hozták a polgárok tudomására.
Ez a magától értetődő dolog azt jelentené, hogy a magyar polgárok nem használhatják a nyilvánosság legalapvetőbb színtereit, a Facebookot és általában az internetet mint közösségi teret, mert az valamennyiük számára hatalmas és kiszámíthatatlan anyagi kockázattal jár. Nyilvánvalóan nem áll módjában senkinek tüzetesen ellenőrizni az általa kommentelt és megosztott valamennyi szöveg valamennyi állításának a valóságtartalmát, ezért bárkit bármikor és akárhányszor feljelenthetnek és kifoszthatnak. Ha feltesszük (ami persze nagy merészség lenne), hogy minden ilyen feljelentést hamis tényállítás ösztönöz, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a rágalmazással szembeni zérónál is zéróbb tolerancia.
A Horn-kormány idején Orbán Viktor és a Fidesz sok-sok más vezetőjét családtagjaikkal együtt törvénytelenül, közpénzből, titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltették – állította Orbán 1998-ban. Ez volt az elmúlt negyedszázadban a legsúlyosabb rágalom, amellyel a magyar nyilvánosságot szennyezték. Korunk első számú rágalmazója ma országunk első számú vezetője. Orbán ezen kapitális rágalmából bizottsági jelentést írtak, és azt a főrágalmazó parlamenti birkanyájával meg is szavaztatták, miáltal a jelenlegi kormányzó erő testületileg is rágalmazóvá vált. Nem pusztán megosztották és kommentelték a rágalmat, hanem a magukévá tették. Holott akkor már nyilvánvaló volt, hogy Orbán vádjai teljesen alaptalanok. Orbán azt állította, bizonyítékai vannak. De nem voltak. Soha semmit nem is mutatott be a nyilvánosságnak, amit akár ő annak nevezett volna.
