Sorostól Vajnáig

Vajna a kaszinóüzemeltetési koncessziókat „éles versenyben, jobb ajánlatával”, kvázi nászajándékként kapta meg a kormánytól. Arról nem ő tehet, hogy másnak nem jutott eszébe bekopogtatni Varga Mihályhoz, vagy még följebb. A kormánypártok azóta is mindenben igyekeznek a filmmogul kedvében járni. Nagyvonalúan lemondanak a kaszinónyitás csúszása miatt kötbér gyanánt megfizetendő félmilliárd forintos koncessziós díjról, miközben Vajnáékra szabják a gigantikus haszonnal kecsegtető, betiltott internetes fogadásszervezés legalizálását.

Persze ebben, ahogy a csodásan fialó Rogán-féle letelepedési államkötvénybizniszben is, szívesen látott vendégek a homályos hátterű offshore cégek. Nem csoda, hogy aztán a kaszinós pénz útja homályba vész. De ne legyen kétségünk, valahol az is lecsapódik. Erősen vélelmezhető, hogy azoknál, akik Soros György nevét szitokszóként engedik ki a szájukon.

Az antiilliberális nézeteiről ismert Soros alapja tavaly durván kétmilliárd dolláros profitot termelt azoknak a szerencséseknek, akik rábízhatták a pénzüket. Soroséknál a szerencse és a tudás együttműködéséből ez utóbbi dominál. Nincs az a válság, amiből a tőzsdeguru ne pozitívan jönne ki, ezért is figyelik sokan árgus szemekkel, mibe fekteti a pénzét. A 273 cég részvényeiből álló portfólió összetétele sokszor meglepő, de az eredmény, a hozam mindig önmagáért beszél. És még egy: a nyilvánosság a tengerentúlon azt jelenti, hogy cégre, darabra, valós értékre lebontva közzétesszük, ami az alapban van. Mert ott ez az alap.

Errefelé viszont nem változik semmi. Amit Soros a szülőhazájának visszaad, annak minden egyes fillérjét nyomon lehet követni. Amit Vajna a szülőországának csepegtet, annak az útját csak a kiválasztottak ismerik. És ez így is marad, amíg a Soros-milliók szétosztását Lázár János nem vonja magához. Az idők végezetéig.