Az ilyesféle kényszertől mentes, tisztán politikai állásfoglalás viszont nem az államfő méltósága szerint való. Ez a beszéd kalaplengetve szaladt a sokasággal éppen abba az irányba, ahonnan sokan a felszabadítókat várják. Csakhogy nekik éppen hozzá, mint igazodási ponthoz kellene megérkezniük.

Maga Sólyom László kínálta fel az összehasonlítás mércéjét, amikor példaként hozta fel négy évvel ezelőtti, tehát szintén egy választási esztendő első napján mondott beszédét. Akkor életkedvtől átitatott bevezetés után azt kérte, „gondoljuk csak meg: demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, s nem viszi romlásba az országot, bármelyik győz is. Megtapasztalhattuk, hogy a gazdaságpolitikában viszonylag szűk a mozgástér – ezért is van állandó zavar abban, nevezhető-e egyáltalán jobb- vagy baloldalinak az aktuális kormányok politikája. S az is nyilvánvaló, hogy a négyéves ciklusoknál hosszabb távú és átfogóbb keretekkel kell számolnunk”.

Most viszont a karácsonykor „érkező gyermek” és az ünneppel emelkedni kezdő nap egyaránt „újrakezdést” sugallt az államfőnek, aki, hogy félre ne értsék, rögtön ezután rögzítette: választási esztendő következik, majd a politikai változások már mutatkozó ígéretes példájaként említette „a népszavazást” és az EP-választásokat – vagyis a két, a szociálliberális erőket szétziláló voksolást.

A jövőre való 2006-os optimista utalásból most komor fenyegetés lett, amely szerint immár tudnunk kell, hogy egy-egy választás hatásai túlmutatnak az adott cikluson.

Ismert, az államfő morális vétségnek tartja, hogy Gyurcsány Ferenc első kormányzása idején választási megfontolásokból hagyta felborulni a költségvetési egyensúlyt, még beszélni sem volt hajlandó a veszélyről, amely Sólyom László olvasatában a mai vergődéshez vezetett. Ez a meggyőződés politikai állásfoglalást megalapozhat, de nem ad intellektuális és érzelmi bázist ahhoz, hogy a nemzet minden tagja számára az élet egészét érintő mondandót alapozzon meg.

Talán ez nyilvánult meg abban, hogy az államfőnek a politikai felhívásokon túli gondolatai nélkülözték a valóságos tartalmat, esélyét sem adták az azonosulásnak. Elhangzott, hogy az államnak segítenie kell a családokat, de ehhez lenniük kell családoknak. Mit tudtunk meg hát? Csak azt, hogy a tyúk és a tojás közötti lételméleti versenynek igen sok pályája létezik. Ugyanígy magukra hagyták a valódi gondolatra várókat a korrupció csúnyaságára és a nemzet szeretni való voltára vonatkozó állítások.

Mindezek alapján tisztelettel visszaküldenénk ezt a beszédet megfontolásra a köztársasági elnök úrnak. Már csak azért is, mert nincs rá ok, hogy azt gondoljuk, első ciklusának idei lejártával akár ő maga, akár azok, akik elsőre megválasztották, lemondanak egy következő elnöki periódusról. Ez esetben jövőre ismét mód nyílik a nap pályájának politikai értelmezésére.