Sólyom László volt államfő a napokban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársaival közösen segédkezett a menekülteknek a Keleti pályaudvarnál és a II. János Pál pápa téren. Nem tett valójában semmit: odament, beszélgetett, ételt osztott.
Fontos dolgot cselekedett. Ehhez mindig volt érzéke, értékeljék bárhogyan is tevékenységét a vele rokonszenvezők vagy az iránta ellenszenvet érzők; egy-egy megszólalása, gesztusa, hangsúlyos jelenléte vagy épp távolléte – még az oly szerencsétlen, elmaradt kézfogása is, amelyet maga is bánt utóbb – mind-mind szimbolikus jelentőségűvé vált, és leképezte azt a gondolkodásmódot, ami a független személyiségek sajátja: értékeik és hitük van, világnézetük és szabad szellemük, amelyet nem kötnek gúzsba kisstílű alkuk.
Sólyom László egykori elnök akkor ment a II. János Pál pápa térre, amikor hivatalban lévő utódjának, Áder Jánosnak nincs fontosabb dolga annak lebegtetésénél, hogy majdan az ENSZ főtitkára szeretne lenni, és csak annyit mond mindarra, ami történik, hogy Magyarországra csak politikai menekültek jöhetnek. Sólyom akkor ment ki a menekültekhez, amikor az Áder utáni időszakban állítólag az államfői székre is esélyes Kövér László azt mondja: a menekülteknek itt csak kéréseik lehetnek, jogaik nem.