galéria megtekintése

Semmi sem drága

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 21. számában
jelent meg.


Varga G. Gábor
Népszabadság

Ha 2015 Magyarországán netán megelevenedne a cikkünkben megidézett Cattani és Tano, bizonyosan otthonosan mozognának a struktúrákban, maximum a vezető országos politikusok közötti lavírozás okozna kihívásokat nekik, elvégre Szicíliában kevés dolguk volt ezzel a körrel. De hamar kitanulnák a viszonyokat.

Ha az elmúlt napok eseményeit tekintjük, rájönnének például, teljesen mindegy, hogy Orbán Viktor kivetítette-e Vida Ildikóra Simicska Lajossal súlyosan megromlott férfibarátságát, s hogy az Orbán szempontjából egyébként is racionális menesztésnek csak elébe ment-e a Simicska bizalmi emberének számító NAV-elnök, vagy épp ellenkezőleg történt. A lényeg, hogy az ügyek a központi akarat mentén működjenek. Cattani és Tano nyilván azon sem törné különösen a fejét, hogy milyen jelentősége van a gönyűi kikötőfejlesztés közbeszerzésében az uszályok műszaki paramétereinél előírt minimumértéknek.

Tudnák, hogy ezekben a helyzetekben nincsenek szakmai érvek, de az sem számít sokat, hogy a közpénzekből végzett állami beruházások során az első Orbán-ciklus alatt hatalmasra nőtt építőcégtől hány tucat jól képzett szakembert kell majd elbocsátani, ha nem jut a hatalmi belháború miatt elég megrendeléshez. Hogy hány száz, jelenleg még ennek a cégnek dolgozó ember családjának megélhetése kerül veszélybe. És hány milliárd forint. Mert az sem különösebben érdekes, hogy ha a piac egyik legnagyobb szereplője kiesik a sorból, még az a szerény árverseny is megszűnik, amiről eddig azt hittük, képes alacsonyabbra vinni az árakat. Cattani persze pontosan tudná, hogy a Közgép sem éppen az árversenyben tüsténkedett, miközben gigászi nagyra nőtt – sikerét valami egészen másnak köszönhette. Az ellenkezőjének. Így aztán az sem számít különösebben sokat, hogy eztán Simicska Lajos, Garancsi István, Mészáros Lőrinc vagy épp egy ma még nem is ismert üzletember cégei kaszálják majd az uniós megrendelések piacát: ugyanis a rendszert ugyanazok a struktúrák működtetik, függetlenül attól, hogy a központi hatalom éppen kinek szavaz bizalmat és állít oda a pénzcsaphoz.

 

A Polip kulcsfigurái azon sem sokat keseregnének, hogy immár egyértelmű: ebben az országban nem létezik átláthatóság, az állam és polgárának viszonya beteg, mellőzi a partnerséget, a közbizalom pedig hamarosan végképp eltűnik. Hiszen Magyarországon a legmagasabb szinten is két hónapon keresztül lehet hazudozni az adóhatóság elnökének lemondásáról, s épp így el lehet játszani azt is, hogy a különböző kormányhivatalok eljárásával tiltanak el egy céget a közpénzből végzett beruházásokból, ahelyett, hogy egyszerűen csak döntenének a legjobb mellett.

A Szicíliában játszódó tévésorozat egyik fontos tanulsága, hogy a kiterjedt rendszerekben nincsenek nélkülözhetetlen alkatrészek: ha likvidálnak egy fontos szereplőt, a helyét hamarosan átveszi egy másik. Vannak szituációk, amikor a cél elérése érdekében semmi sem drága. És ezek kicsit sem ritka helyzetek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.