Nem hiszem, hogy a magyar állampolgárság termék lenne, amelyet reklámozni kell. Márpedig valami ilyesmit tett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, amikor szerdán kárpátaljai magyar gyermekekkel találkozott: a magyar állampolgárság felvételére biztatta a nyugat-ukrajnai régió magyarjait, mondván, bármikor jöhetnek, nálunk biztonságban lesznek. Nem is titkolta, a cél az, hogy a kormányzati ciklus végére egymillióra nőjön az új magyar állampolgárok száma.
Arról most ne is nagyon beszéljünk, hogy a sikerpropaganda közepette a budapesti hatóságok – egy-két ritka esettől eltekintve – mintha tudomást sem vennének azokról az egyebek között a Népszabadságban is megjelent hírekről, amelyek szerint a magyar állampolgárság egyfajta áru lett a posztszovjet régió egy részében, így Ukrajnában is. Arról viszont már érdemes szót ejteni, hogy Semjén Zsolt nettó törvénysértésre szólított fel, hiszen Ukrajnában az ottani állampolgárság elvesztésével jár a magyar felvétele, ezért ez utóbbit jó eltitkolni. Az erre való biztatás önmagában sem elegáns, és különösen furcsa egy olyan kormány de jure második emberétől, amely minden esetben sértődötten reagál, ha az általa hozott jogszabályokat az Európai Unió bírálja.
Még akkor is így van ez, ha – és ebben igaza van Semjén Zsoltnak –a kettős állampolgárság ukrajnai tilalma, amely elsősorban persze az ott élő, inkább Oroszországhoz lojális tömegeknek szól, elavult, nincs összhangban azzal a szellemiséggel, amelyet a Kijevben célként emlegetett európai integráció feltételez. Az is tény, hogy az ukrán kormányzatot bőven van miért bírálni. Például azért, hogy a kisebbségek nyelvhasználatát korlátozó törvényt fogadott el, még ha az végül nem is lépett hatályba. A szemére lehet vetni a nacionalizmus, a hatalmat zsaroló szélsőjobb veszélyes megerősödését, mint ahogyan azt is, hogy intézkedéseit, úgy tűnik, olykor már-már elvakult oroszellenes indulatok vezérlik.
