„Ez csupán a tényfeltárás illúziója, Mr. Pope” – nyugtatja meg a Syriana című fiktív filmben az amerikai igazságüggyel tárgyaló ügyvéd a korrupt olajmágnást: elég két embert beáldozni a csapatából az igazságszolgáltatásnak, és akkor ő és a cége megmenekül a további eljárás alól. Könnyen lehet, hogy hasonló beszélgetések ma Magyarországon a valóságban is elhangzanak trafikügyben. Igaz, egyelőre az is kérdéses, hogy végül milyen szintre jut a trafikbotrány nyomán papíron régóta folyó, ám a korrupcióellenes amerikai fellépés óta nagyobb fordulatszámra kapcsolt ügyészségi nyomozás.
Az viszont biztosnak tűnik, hogy néhány bűnbakon kívül kár többre számítani. Ha ugyanis az ügyészség és nyomában a rendőrség valaha is komolyan vette volna a trafikügy feltárását, úgy mára már igencsak szellősek lennének a parlamenti kormánypárti padsorok. A trafikcsalás miatt elvileg (és jogilag) tucatnyi ismert nevű közhivatalnoknak, Fidesz-párttagnak, holdudvaroncnak – nagyjából megyei szinttől felfelé egészen a legfelső vezetésig – kellene és lehetne a körmére nézni.
Ezen túlmenően a hatóságok szerint ezernél is több, kormányzati mutyistákkal összejátszó pályázóval szemben járhattak volna el. Már egy éve rendelkezésre állnak hangfelvételek, belső levelezések, néhány hónapja pedig a pályázati pontozás, amelyekből tisztán kiderül: a trafiktender egy országos méretű csalás volt. Nem rendszerhiba, hanem maga a rendszer. A „zavaros húsz év” után a Fidesz kezében monopolizált és intézményesült korrupció, ahol már az is csak költői kérdés, hogy vajon a nyomozó hatóságok is a mechanizmus részeivé váltak-e.
