galéria megtekintése

S. tanár úr, avagy a szülők felelőssége

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 18. számában
jelent meg.

Bonifert Mária
Népszabadság

Tanulságos vita bontakozott ki S. tanár úr fiatalokat megrontó tevékenysége kapcsán. Elsősorban arról: ki a felelős azért, hogy a tanár úr évekig folytathatta kisded játékait anélkül, hogy bárki észrevette, vagy ha igen, beavatkozott volna?

Elhangzott, hogy felelős az iskola, a kollégák, az igazságszolgáltatás, sőt maguk a gyerekek is, akik (gimnazistaként) már nem voltak igazán gyerekek, és – úgymond – valójában élvezték is a tiltott, exkluzív játékokat. S ki nem vágyik titokban ilyesmire serdülőkorban?

Egy dologról azonban nem esett szó, és ez a szülői felelősség. Meggyőződésem, hogy egyetlen „külső” tényező sem képes akkora kárt okozni a gyermek fejlődésében, mint a „legbelső” tényező, a szülő, a család. S az ellenkezője is igaz: bár sokat segíthet, de egyetlen családon kívüli tényező sem pótolhatja a szülői gondoskodást, legyen az akár a legjobb pedagógus, mentor, rokon vagy barát. A szülői minta, legyen az pozitív vagy negatív, tudatosan vagy tudat alatt öröklődik, szinte beivódik a génjeinkbe. Az a gyerek, aki sohasem látta még a szüleit dolgozni, ezt természetes életformának tartja, s csak nagyon nehezen győzhető meg az ellenkezőjéről. De a másik véglet is igaz: az a gyerek, aki hajnaltól éjszakáig látja „robotolni” a szüleit, és így alig látja őket, nem biztos, hogy felnőtt korában ezt az életformát fogja választani. Főleg, ha bébiszitterek, jobb esetben nagyszülők nevelik, és igazán nem tudja, melyik mintához alkalmazkodjon. Még rosszabb, ha az egyébként sikeres vagy elvált szülők lelkiismeretük megnyugtatása céljából anyagi javakkal „megveszik”, túlkényeztetik őket.

 

Ma alig van átmenet a két véglet között, s nem csak Magyarországon. A hosszú távon munka nélküli szülő azért nem foglalkozik a gyerekével, mert magába fordul, depressziós lesz, esetleg deviáns megoldásokat keres, a sokat dolgozó szülő azért nem, mert estére olyan fáradt, hogy a gyerekére sem ideje, sem energiája nem marad. S. tanár úr idejében, 25 évvel ezelőtt a „fent” és „lent” kettéosztottsága még nem volt ennyire drámai, de az érintett fiatalok már akkor sem viseltettek bizalommal a szüleik iránt. Nem véletlen, hogy S. tanár úr „azokra utazott”, akiknél a családban valami nem stimmelt. A hagyományos családmodell felbomlása már akkor is előrehaladott volt: a gyerekeknek majdnem a fele „vegyes” vagy egyszülős családban élt, ahol a felelősség igencsak megoszlott a „régi” és az „új” apuka vagy anyuka között, akiknek gyakran a „hozott” gyerekre is figyelni kellett (volna).

Meggyőződésem, hogy egyetlen „külső” tényező sem képes akkora kárt okozni a gyermek fejlődésében, mint a „legbelső” tényező, a szülő, a család.

Félreértés ne essék, még rosszabb, ha a hagyományos, kétszülős családot maguk a szülők változtatják pokollá, mert képtelenek betartani az együttélés alapvető normáit, és sajnos ez sem ritka.

Vajon miért nem fordultak a szüleikhez S. tanár úr tanítványai? Tudjuk persze: egy lázadó korban lévő tinédzser a legritkább esetben beszéli meg a problémáit a szüleivel. De a kisgyermekkortól kezdve kialakított meleg, elfogadó, de következetes normakövetésen alapuló családi közösség, amelyben a problémák megbeszélésére és nem a tiltásra, büntetésre esik a hangsúly, minden esetben gyümölcsöző lehet. A mai felgyorsult világban éppen erre az „odafigyelő” együttlétre nem jut elegendő idő. Egyszerűbb a gyereknek berakni egy videofilmet, mint mesélni neki, könnyebb odaengedni a számítógép elé, vagy a kezébe adni az okostelefont, mellyel önkiszolgáló módon elszórakoztathatja magát, mint beszélgetni vele elalvás előtt. Talán nem túlzás, de generációk válhatnak veszélyeztetetté, s most nem térek ki az internet, a közösségi oldalak ellenőrizetlen veszélyforrásaira, melyek külön elemzést igényelnének. A gyereknevelés egyre nehezebb feladat, de a szülők továbbra sem bújhatnak ki a felelősség alól. S. tanár úr kapcsán ezt sem árt hangsúlyozni.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.