Rovancs

Nem látták át, hogy e polgárok szerint Európa jövőjére nézve a legnagyobb kockázatot nem a bevándorlók, az iszlám szélsőségesek vagy a brit euroszkeptikusok jelentik, hanem a görög, a spanyol, vagy a magyar korrupció, amit a nettó befizető országok az egyre kevésbé imponáló helyzetben nem szeretnének tovább fizetni. Márpedig Magyarország esetében immár pecsétes papírjuk van róla, magától az Európai Bizottságtól, hogy itt a pénzük jelentős hányadát oligarchahizlalásra használta a kormány. Méghozzá az a kabinet, amelyik amúgy éveken át szorgosan törte a borsot a brüsszeli hivatalok meg az elvekre érzékenyebb tagállamok orra alá, és nem vette időben észre, hogy mikor kell leállni.

Eddig azt játszották, hogy minden alkalommal, amikor a fejükre koppintott egyik-másik európai hivatal, előrántottak egy passzust valamelyik uniós ország nemzeti joganyagából, és arra hivatkozva így-úgy „megvédték” az emberi jogokat súlyosan és széleskörűen szűkítő alkotmányt, a sajtó politika általi meghágását, a bíróság és az ügyészség elfoglalását meg a többi jogtiprást.

Úgy tűnik, Brüsszel eltanulta tőlük a taktikát: ezentúl be lesz tartatva minden szabály (nem az alapjogi chartára, hanem a viktoriánus fiúkat sokkal érzékenyebben érintő kohéziós alapok előírásaira gondolunk), ellenőrizve lesz minden számla, és vissza lesz kérve minden forint, ami a magyar gazdaság helyett a fideszes háztájit fejlesztette.

Aztán majd meglátják (és meglátjuk mi is, természetesen), mit csinál a gazdasági válság előtti szintet csigatempóban éppen mostanra elérő magyar gazdaság, ha lakat kerül arra a perselyre, amelyből tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő ingyenpénz érkezett – és mire mennek azok, akik semmi máshoz nem értenek, mint a közös kassza fosztogatásához.