Az elmúlt évben 90 milliárd eurót bukott Szaúd-Arábia. Nehéz ekkora összeget értelmezni, az talán árulkodóbb, hogy az arab monarchia kiadásainak már csak 62 százalékát fedezik bevételei, és 2016-ban sem várnak javulást. Rijád így megszorításokra kényszerül. Lehetnek ezek számunkra nevetséges tételek, hiszen mindössze arról van szó, hogy csökkentik az olaj, víz és áram árát leszorító állami támogatás mértékét, és emelik a dohány és az üdítőitalok adóját. Ám a királyságban már ez is kikezdheti a társadalmi alkut: az elnyomásért cserébe mesés jólét járt.
Szaúd-Arábiában szombaton 47 embert végeztek ki. Többségük az volt a bűne, hogy a politikai hatalom ellen léptek fel. Független igazságszolgáltatás hiányában nehéz lenne megmondani, hányan követtek el erőszakos bűncselekményt közülük. Voltak, akik a szunnita terrorszervezetekkel szimpatizálva támadták a szunnita szaúdi vezetést, mások a síita kisebbség jogaiért, az állam berendezkedése ellen agitáltak. Kivégzésük cinikus megelőző csapásnak tűnik: megölték azokat, akik növekvő társadalmi feszültség esetén még veszélyessé válhatnának.
A kivégzésekkel minden bizonnyal tudatosan provokálták az önmagát a síita vallási kisebbség patrónusaként értelmező Iránt. Ha a jólétet egyre nehezebb lesz garantálni, legyen a gyűlölet az összetartó erő – ez a sok helyről ismerős hatalmi gondolkodás sejlik fel a hóhérmunka mögött. Előttünk pedig felsejlik a magyar kormány által körbeudvarolt Szaúd-Arábia, mint az Iszlám Állam ikertestvére.
