Nem szeretünk másokat szabad embernek látni. A markáns tetteket, véleményeket ideológiák termékének tartjuk. Értékítéletünk kiindulópontja nem a tények iránti nyitottság, hanem a vélt szándék. A pannonhalmi főapátság gimnáziumában tíz éve történt gyerekmolesztálás fogadtatása iskolapéldája ennek. A nagy hírű gimnáziumban az egyik szerzetes tanár veszélyeztette a kiskorúakat. Várszegi Asztrik püspök-főapát szavaiból kiderül, hogy részben lelki bántalmazásról lehetett szó, másrészt olyan simogatásokról, melyeket több gyerek traumaként élt meg, de diákként még a társainak sem beszélt róla. Egy évtized múltán kerekedett ki a történet. A főapátnak lett volna lehetősége arra, hogy az egészről nem vesz tudomást, vagy legalábbis szigorúan a közösség belső ügyeként oldja meg. Rendőrségi feljelentést ugyanis nem tettek az ügyben.
A főapátság azonban eljárást indított, mondván, mindennél fontosabbnak tartja a múlt tisztázását és a visszaélések feldolgozását. A pannonhalmi apátság alapítása óta működő gimnáziumnak bőven van annyi fölhalmozott hitele, hogy a szülők bizalmát az évtizedes történet alapvetően nem ingatja meg, de ettől még az intézmény és a rend számára is kínos az eset.
A hír megjelenése napján, amikor még nem lehetett tudni, ki a még véglegesen le sem zárt egyházi vizsgálat gyanúsítottja – aki időközben már elhagyta a rendet –, főleg az egyházi iskolák ellenzői ítélkeztek vadul. A cölibátust, az állam és az egyház szétválasztásának hiányát, a kiváltságokat szapulták.
