galéria megtekintése

Rosszul ítélünk

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 28. számában
jelent meg.


Hajba Ferenc
Népszabadság

Nem szeretünk másokat szabad embernek látni. A markáns tetteket, véleményeket ideológiák termékének tartjuk. Értékítéletünk kiindulópontja nem a tények iránti nyitottság, hanem a vélt szándék. A pannonhalmi főapátság gimnáziumában tíz éve történt gyerekmolesztálás fogadtatása iskolapéldája ennek. A nagy hírű gimnáziumban az egyik szerzetes tanár veszélyeztette a kiskorúakat. Várszegi Asztrik püspök-főapát szavaiból kiderül, hogy részben lelki bántalmazásról lehetett szó, másrészt olyan simogatásokról, melyeket több gyerek traumaként élt meg, de diákként még a társainak sem beszélt róla. Egy évtized múltán kerekedett ki a történet. A főapátnak lett volna lehetősége arra, hogy az egészről nem vesz tudomást, vagy legalábbis szigorúan a közösség belső ügyeként oldja meg. Rendőrségi feljelentést ugyanis nem tettek az ügyben.

A főapátság azonban eljárást indított, mondván, mindennél fontosabbnak tartja a múlt tisztázását és a visszaélések feldolgozását. A pannonhalmi apátság alapítása óta működő gimnáziumnak bőven van annyi fölhalmozott hitele, hogy a szülők bizalmát az évtizedes történet alapvetően nem ingatja meg, de ettől még az intézmény és a rend számára is kínos az eset.

A hír megjelenése napján, amikor még nem lehetett tudni, ki a még véglegesen le sem zárt egyházi vizsgálat gyanúsítottja – aki időközben már elhagyta a rendet –, főleg az egyházi iskolák ellenzői ítélkeztek vadul. A cölibátust, az állam és az egyház szétválasztásának hiányát, a kiváltságokat szapulták.

 

Nem kellett azonban sok idő hozzá, hogy kiderüljön, ki az eset gyanúsítottja. Egy költő, egy „ahhoz képest” liberálisnak gondolt szerkesztő, szerzetes. Amikor évekkel ezelőtt Pannonhalmán beszélgettem vele, azt fejtegette, hogy miként alakult ki a szerzetesség. Amikor a kereszténység bekerült a hivatalosan elfogadott vallások közé, s túl közel merészkedett a politikai hatalomhoz, néhányan kivonultak az egyiptomi sivatagba, a senki földjére, magyarázta. „Úgy gondolták, hogy a társadalmi betagozódás, a kritikai szerep elvesztése, feladása súlyos tévedés. Ennek a spiritualitásnak a legfontosabb eleme szerintem éppen a mások feletti ítélkezés gyakorlatának elvetése.”

Felette most ítélkeznek, mert ítélkezni kell. A közvélemény is ezt teszi. A kommentelők közül elsőként azok jöttek elő, akik a liberalizmus velejárójának tartják a kiskorúak veszélyeztetését vagy a homoszexualitást. Mintha a szerzetes tanárt a liberalizmus tanai ösztökélték volna a kiskorúakat veszélyeztető cselekedetekre. Mintha nem ő maga lenne a felelős a saját tetteiért.

Úgy látszik, történhet bármilyen rettenetes esemény ebben az országban, azt szinte mindig valamilyen ideológiai nézetrendszer elkerülhetetlen következményeként éljük meg. Nincs személyes cselekvés, bűn és erény, felelősnek óhatatlanul azt az ideológiai értékrendszert tartjuk, ahová az érintett tartozik vagy besorolható. És így akkor is rosszul döntünk, amikor az orrunk előtt van minden, ami az ítélkezéshez szükséges.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.