A nagy tragédia lehetősége legalább két hónapja benne volt – és sajnos, a történtek után is benne maradt – a levegőben. A 71 férfi, nő és kisgyermek borzalmas halála egyszerre volt véletlen és szükségszerű.
Ők, szegények, egyszerűen pechesen választottak embercsempészt. Rossz kocsira szálltak. A vizsgálat talán majd kideríti a részleteket, és az eredményből általánosabb következtetéseket is le lehet vonni. Lehet például új vitát nyitni, hogy milyen büntetést érdemel a sofőr, ha az derül ki, hogy hallotta a fuldoklók jajkiáltását és kétségbeesett dörömbölését, de tudatosan, csak a saját, esetleg a gazdag megbízók bőrét mentve hagyott megfulladni 71 embert.
Az alapvető ok így is egyértelmű: a migráció által érintett országok érdemben semmit nem tesznek az embercsempészet ellen. Minden újságíró, aki legalább kétszer járt már este Röszke külterületén az elhíresült 1-es gyűjtőpont közelében, kinézetről, kocsimozgásról felismeri, ki az embercsempész. Többtucatnyian állnak, keringenek a régi 5-ös út mellett, egy volt üzletház telkén, a dűlőutak bejáratánál.
Helyi gazdák, polgárőrök sokuk rendszámát is fejből tudják. Beszélnének, tanúskodnának – ha életveszélyesen meg nem fenyegetnék őket. Röszkén, Ásotthalmon, Szeged-Alsóvároson, Gyálaréten az emberek nem a migránsoktól félnek; őket sajnálják, bár kétségtelenül azt szeretnék, ha nem jönnének többen. Az ijesztő külsejű embercsempészektől félnek, akik viszont láthatólag nem félnek senkitől és semmitől. Pontosan tudja a legtöbb helybeli, kik fosztogatják a menekülőket.