galéria megtekintése

Rossz úton

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 29. számában
jelent meg.


Tanács István
Népszabadság

A nagy tragédia lehetősége legalább két hónapja benne volt – és sajnos, a történtek után is benne maradt – a levegőben. A 71 férfi, nő és kisgyermek borzalmas halála egyszerre volt véletlen és szükségszerű.

Ők, szegények, egyszerűen pechesen választottak embercsempészt. Rossz kocsira szálltak. A vizsgálat talán majd kideríti a részleteket, és az eredményből általánosabb következtetéseket is le lehet vonni. Lehet például új vitát nyitni, hogy milyen büntetést érdemel a sofőr, ha az derül ki, hogy hallotta a fuldoklók jajkiáltását és kétségbeesett dörömbölését, de tudatosan, csak a saját, esetleg a gazdag megbízók bőrét mentve hagyott megfulladni 71 embert.

Az alapvető ok így is egyértelmű: a migráció által érintett országok érdemben semmit nem tesznek az embercsempészet ellen. Minden újságíró, aki legalább kétszer járt már este Röszke külterületén az elhíresült 1-es gyűjtőpont közelében, kinézetről, kocsimozgásról felismeri, ki az embercsempész. Többtucatnyian állnak, keringenek a régi 5-ös út mellett, egy volt üzletház telkén, a dűlőutak bejáratánál.

Helyi gazdák, polgárőrök sokuk rendszámát is fejből tudják. Beszélnének, tanúskodnának – ha életveszélyesen meg nem fenyegetnék őket. Röszkén, Ásotthalmon, Szeged-Alsóvároson, Gyálaréten az emberek nem a migránsoktól félnek; őket sajnálják, bár kétségtelenül azt szeretnék, ha nem jönnének többen. Az ijesztő külsejű embercsempészektől félnek, akik viszont láthatólag nem félnek senkitől és semmitől. Pontosan tudja a legtöbb helybeli, kik fosztogatják a menekülőket.

 

A szegedi nagyállomáson az önkéntesen segítő civileknek azt mondták az utasra vadászó autósok: ez egy pénzfolyam. Eurómilliárdok folynak keresztül az országon. Bolond, aki nem merít belőle. Ki törődik azoknak a frusztrációjával, akik sem munkával, sem képzettséggel nem jutnak előbbre például Szegeden. Közben azt kell látniuk, hogy mások érdemi munka, tőke és vállalkozói kockázat nélkül gazdagodnak a migránsok kiszolgáltatottságán?

Hogy – noha könnyű lenne lehallgatni a mobiltelefon-forgalmazást, tetten érni az emberkereskedőket, örömest súgnának, szólnának az emberek –, mindössze egy embercsempészt fogott el így a TEK: a hazug és ostoba volt gárdakapitányt; őt is csak azért, mert politikai tőkét lehetett kovácsolni a hírből. A hatóságok csöpögtetve bejelentik, ha őrizetbe vesznek néhány embercsempészt, és lefoglalják az általuk használt autót – de azt már nem tudja a nagyközönség, hogy másnap ki kell adni az autókat, mert szinte mindegyik kölcsönben volt a lefülelt csempészeknél, és nem lehet bizonyítani, hogy a tulajdonos bűncselekmény elkövetésére adta kölcsön.

Ha a félelemkeltés nem elég, joghézagok és drága ügyvédek hada fedezi ezeket a bűncselekményeket. Az már homályba vész, hogy az egyébként túlterhelt hatóságok és a politika is részesül-e a pénzfolyam mellékágaiból – de tény, hogy hatékony fellépésnek semmi nyoma. Nem csak a sofőr – a rendszer minden eleme benne van 71 szerencsétlen embertársunk meggyilkolásában. Kell-e csodálkozni, hogy a Röszkére sereglett külföldi tévétársaságok úgy interjúvolják Vona Gábort, mint a jövendő magyar miniszterelnökét?

A politikus a kamerák felé fordul, haragot hirdet, és pillantásra sem méltatja a háta mögött, a kiégett legelőn élő díszletként verejtékező menekülteket, akik a kukoricás felé lesnek, nem integet-e onnan egy barátságos embercsempész.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.