Bezzeg mi. Mi kerítést emeltünk, ennek átlépését bűncselekménnyé nyilvánítottuk, s általában is kimondtuk hozzávetőlegesen azt, hogy ide senki idegen be nem teheti a lábát. Ez tavaly még egészen jól működött: mindenki messze elkerült minket. Így ha Európát nem védtük is meg, és a népvándorlást sem tudtuk megállítani, legalább a problémát mások felé tereltük, és jutalmul elhatárolódtunk mindenféle közös menekültpolitikától. Úgy tűnik, a nagy magyar sikertörténetnek azonban vége, eddig tartott.
A szögesdrót, a kilátásba helyezett szankciók, a minden nemzetközi normával szembemenő hazai menekültügyi szabályok dacára ismét egyre több a menedékkérő – naponta már több mint kétszázan vannak –, amely helyzettel kezdeni kell valamit. De egyelőre csak a régi receptet vesszük elő.
Ami eddig bevált. Már 2013-ban húszezerhez közelített a menedékjogért folyamodók száma, míg a következő esztendőben már megduplázódott, ám ez akkor nem zavart senkit. Jöttek a – mai divatos szóhasználat szerint – migránsok, akiket többnyire a határ közelében feltartóztattak, nyilvántartásba vettek, majd ideiglenes papírokkal láttak el, s valamelyik befogadóállomás felé útnak indították őket. Azután vagy oda mentek, vagy egyenesen a nyugati határra.
Tavaly ugyancsak hibátlanul működött ez a gyakorlat, s bízik benne minden illetékes, hogy így is marad: nyugodtan szélnek ereszthetünk mindenkit. Mi így állítjuk meg a népvándorlást, és így vesszük komolyan a schengeni szabályokat! Például azt, hogy a menedékkérő a jogerős döntésig nem hagyhatja el az országot, amely dönt felőle. De vajon miért helyezzük most el őket Körmenden, az osztrák határ közelében, és nyitott táborban? Aki odébbáll, a saját szakállára teszi, mi meg széttárjuk a karunkat: sajnos nem vagyunk nekik célország.
Ez még mehet így egy darabig. Mondjuk addig, amíg Ausztria is le nem zárja a határait. Elég jó esély van rá, hogy ez hamarosan bekövetkezik. Akkor azután a nyakunkba szakad minden. Viszont legalább büszkén elmondhatjuk majd, hogy tényleg mi védjük az unió határait. Hogy annak mekkora ára lesz, nemsokára kiderülhet.
Miként az is, mit lépnek egy ilyen helyzetben a közösség más államai. Ha hasonlóan szolidárisak lesznek velünk, mint a magyar kormány most a szorult helyzetben levő országokkal, alighanem magunkra maradunk. Addig kellene csatlakozni a közös menekültpolitikához, amíg nem késő, mert a külön út következményei egyszer nagyon kellemetlenek lesznek.
