galéria megtekintése

Romok

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 17. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Emlékeznek még Mogács Dánielre, aki a Kétfarkú Kutya Párt nevében a legutóbbi önkormányzati választás előtt zárkát ígért az erzsébetvárosi polgármesteri hivatal épületébe, hogy az esetleges letartóztatás ne akadályozza a folyamatos munkavégzést? A humoristához illően abszurd ötlet pontosan összefoglalta az akkori helyzetet, amikor szinte megszokott látvánnyá vált a bilincsben elvezetett szocialista városvezető. Így ment ez egészen a brutális választási vereségig.

Vannak, akik szerint elég, ha valakiről bebizonyosodik, nem maffiózó, hanem csak pitiáner ügyeskedő, és máris oda lehet állítani: szavazz rá, mert ő az, akit az ellenoldal bántott

Négy év elteltével annyi változott, hogy született közben egy felmentő ítélet (Molnár Gyula ügyében), vidékre száműzetett egy nagy dérrel-dúrral megindított eljárás, amelyről jószerével már senki sem tudja, milyen vádak tisztázását szolgálja (ez a Hagyó-per), miközben harmadfokon folytatódik éppen mától a korábban egyre enyhébb ítéleteket eredményező Hunvald-ügy.

 

Ez utóbbi arra kétségkívül alkalmas lesz, hogy a közszolgálati médiában nagyon sokszor el lehessen ismételni az ingatlanpanama, visszaélés és szocialista szavakat.

Az viszont már Mogács Dániel tollára méltó fordulat, hogy Erzsébetvárosban azt hallani: akadnak, akik Hunvaldot akarják indítani a polgármesteri székért.

Amitől nekilódul az ember fantáziája, szinte látja is a kampányrendezvényeket hol egyik romkocsmában, hol a másikban, és hallja az egykori városvezetőt, amint szerényen, de határozottan állítja: ha ő nincs, lám, ezzel a hungarikummal is szegényebbek volnánk. Nem műemléki státuszban és romkocsmai funkcióban szétrohadó épületek állnának itt szerteszét, hanem szimpla házak, amelyekben emberek laknak. Na ugye.

De régen rossz, ha a közélet odáig primitivizálódik, hogy egyáltalán fölvetődhet: ha büntetőjogi akadálya nincs, megfelelő jelölt lehet a Fidesz ellenzéke számára olyasvalaki, akinek legfőbb teljesítménye, hogy az ellene folyó eljárást politikai üldözésként is föl lehet mutatni.

Hogy legitimitást nyer a gondolatmenet, mely szerint ingatlan- és közpénzügyi szürkezóna mindenütt van, csak azt csináltuk, amit mindenki, pechünk van, hogy pont mi kerültünk célkeresztbe. Hogy vannak, akik szerint elég, ha valakiről bebizonyosodik, nem maffiózó, hanem csak pitiáner ügyeskedő, és máris oda lehet állítani: szavazz rá, mert ő az, akit az ellenoldal bántott.

A választó viszont, szerintem legalábbis, azt várja el az önkormányzati megméretésre készülő demokratikus ellenzéktől, hogy olyan jelöltekre kérje a voksát, akik többet tudnak felmutatni annál, mint hogy nagyon nem fideszesek. Akarják meggyőzni arról, hogy éppen ők fognak véget vetni a zavarosban való matatásnak, a kiskapukon való folytonos átsurranásnak, sőt: ők törődnek majd velünk és a várossal ahelyett, hogy a saját és a pártjuk zsebét tömnék.

Elege van a „fiatalokból”, akik semmi mást nem tudnak felmutatni, mint a vazallusi lojalitást, és igen, elege van a zűrös múltú nagy visszatérőkből is. Azt gondolja: ha a Fidesz ellenzéke nem képes tettre kész, becsületes és tehetséges emberekkel nekiindulni a választásnak, megérdemli, hogy veszítsen. Csak mi nem érdemeljük meg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.