galéria megtekintése

Rohadt kritikusok

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 16. számában
jelent meg.


Horeczky Krisztina
Népszabadság

Radnai Márk színész-rendező szombaton magánüzenetet küldött Koltai Tamás színikritikusnak, melyet a címzett, a Színház folyóirat főszerkesztője, az Élet és Irodalom állandó szerzője másnap posztolt a Facebookon. Betűhív idézet: „Szia Tamás! Valaki egyszer azt mondta rád »kártékony csótány«. Szerinted miért? Ha még egyszer meglátlak bármelyik előadásom közelében egyesével töröm el minden ujjad. Bezony. Szép nyarat! Menj jó messzire!”

A –011 – Alkotócsoport irányítója, aki a Librarius újságírójának nemrégiben nem ujj-, hanem kéztörést helyezett kilátásba, ugyanazt az iskolát képviseli, mint Rácz Zoltán. Az Amadinda Ütőegyüttes vezetője áprilisban írta a FB-n közzétett nyílt levelében Fáy Miklósnak, lapunk kritikusának, hogy „kibaszlak a teremből, mint a taknyot” – amennyiben a „barom”-nak, „senkiházi szarjankó”-nak, „kitartott hímringyó”-nak is becézett címzett be merészeli tenni a lábát a verbális korcsmai bunyós koncertjeire.

Az ifjú Radnait, Ráczot és a Kossuth-díjas zenészt a FB-oldalán a támogatásáról biztosító Fischer Ivánt ugyanaz bőszítette föl: az elmarasztaló műkritika, és – Fáy esetében – a vízjellé vált tónus. (Rácz később Javított kiadás 1.1. című irományában igyekezett szalonképesnek mutatkozni; együttérzésem Esterházy Péternek.) Noha az említett csipkelelkületű stílushéroszok rangjuk, elismertségük tekintetében sincsenek azonos súlycsoportban, módszereik megegyeznek. Jelesül: pszichés és fizikai megfélemlítés, nyomásgyakorlás, fenyegetés, méltóság- és becsületsértés, rágalmazás, zsarolás.

 

Ugyanazok, akik ezekhez az alpári, sőt kriminális eszközökhöz nyúlnak, az alkotói és a szólásszabadság fölkent „européer” papjai – feltéve, ha a saját szabadságukról van szó. Egy feudális, tekintélyelvű és épp végletesen megosztott országban a kritikaformálás eleve az ördögtől való; ezért is, hogy hazánkban a vélemény műfajnak nincs se rangja, se értéke, se kultúrája. Viszont a sajtó és az újságíró elleni szankció, a megvesztegetés(i kísérlet), a presszió, a „skribler” lekenyerezése komoly hagyománnyal bír.

Ezért is üdvözítő, hogy Koch Andrea ügyvezető igazgató karakán föllépése következtében az Átrium Film-Színház nyilatkozatban közölte, „bizonytalan ideig” szünetelteti Radnai darabját, melynek színre állítóját nyilvános bocsánatkérésre szólította föl, eredménnyel. Koltai Tamás pedig hírét adta egy aggasztó, tabusított kulturális jelenségnek, amiről beszámol az e heti ÉS-ben is.

Ezek a történések ugyanannyira leverőek, mint a szekértáborozás, a csatamezővé vált, átpolitizált színházi-kulturális szcéna vagy az, hogy a sértettség, az önkontroll elveszítése és az ízléskülönbségek miatt válnak egymás esküdt ellenségeivé egyazon szakmához tartozó (szak)emberek – akár a bosszúszomjas barikádharcosok. Ilyen, mára elviselhetetlen, mérgező közegben nem úszható meg a felelősség kérdése; légyen szó művészről vagy kritikusról. Akik közül egyik sem élhet és nem is tarthatja a másikat félelemben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.