Radnai Márk színész-rendező szombaton magánüzenetet küldött Koltai Tamás színikritikusnak, melyet a címzett, a Színház folyóirat főszerkesztője, az Élet és Irodalom állandó szerzője másnap posztolt a Facebookon. Betűhív idézet: „Szia Tamás! Valaki egyszer azt mondta rád »kártékony csótány«. Szerinted miért? Ha még egyszer meglátlak bármelyik előadásom közelében egyesével töröm el minden ujjad. Bezony. Szép nyarat! Menj jó messzire!”
A –011 – Alkotócsoport irányítója, aki a Librarius újságírójának nemrégiben nem ujj-, hanem kéztörést helyezett kilátásba, ugyanazt az iskolát képviseli, mint Rácz Zoltán. Az Amadinda Ütőegyüttes vezetője áprilisban írta a FB-n közzétett nyílt levelében Fáy Miklósnak, lapunk kritikusának, hogy „kibaszlak a teremből, mint a taknyot” – amennyiben a „barom”-nak, „senkiházi szarjankó”-nak, „kitartott hímringyó”-nak is becézett címzett be merészeli tenni a lábát a verbális korcsmai bunyós koncertjeire.
Az ifjú Radnait, Ráczot és a Kossuth-díjas zenészt a FB-oldalán a támogatásáról biztosító Fischer Ivánt ugyanaz bőszítette föl: az elmarasztaló műkritika, és – Fáy esetében – a vízjellé vált tónus. (Rácz később Javított kiadás 1.1. című irományában igyekezett szalonképesnek mutatkozni; együttérzésem Esterházy Péternek.) Noha az említett csipkelelkületű stílushéroszok rangjuk, elismertségük tekintetében sincsenek azonos súlycsoportban, módszereik megegyeznek. Jelesül: pszichés és fizikai megfélemlítés, nyomásgyakorlás, fenyegetés, méltóság- és becsületsértés, rágalmazás, zsarolás.
