Kizárják a földrajzot a szakközépiskolákból. Illetve most már a szakgimnáziumokból, amely eufemisztikus névvel megpróbálja szalonképesebbé tenni az éppen ellenkezőleg, szegényesebb új modellt. Valami lecsupaszított, haszonelvűre fazonírozott, szűk látókörű iskolatípust alakítanak ki a korábbi, elviekben legalább az általános közismereti tárgyakból is többé-kevésbé teljes választékot kínáló szakközépiskolákból. Valami olyasmi készül, mint ami a pácienssel történik a rossz orvos rendelőjében, aki csak a sajgó lábat kezeli, s nem veszi észre, hogy a fájdalmat a cukorbetegség okozza.
Az új iskolatípusban a diákok csak azokat a természettudományos tárgyakat tanulják majd, amelyek – az oktatási reformerek szerint – feltétlenül szükségesek leendő szakmájukhoz. Így például a fodrászok a hajfestéshez szükséges kémiát. Biológiát nem. Hogy egy élőlény fején dolgoznak, és nem lenne haszontalan erről némi biológiai ismeret is, arra a tantervek készítői nem gondoltak. Ugyan, minek is! A környezetvédelmisek viszont csak biológiát hallgatnak, miközben leendő szakterületük megismeréséhez a természettudományok komplexitására volna szükség. Ahogy minden leendő munkás is így van ezzel.
Merthogy kimondva-kimondatlanul munkásokat képeznek az olyannyira ajnározott Horthy-rendszerben létezett, magasabb színvonalú „gyakorlati műveltséget" célzó polgári iskolára hajazó, primitívre fazonírozott középiskolákban. Sokkal jobbat tennének a diákoknak, ha a tárgyak elhagyása helyett egy közös természettudomány nevű diszciplinát oktatnának, amiben minden alapvető ismeret szerepelne. Több nyugati iskolamodell kínál erre példát. Persze a képzéshez is hiányoznak a megfelelő szaktanárok, mert eddig csak külön kémia-biológia- és fizikatanárokat képeztek.
