Rogán Antal laptársunknak nyilatkozott hétfőn: Tetemesen csökkennek a benzinárak, és a pékszövetség, amely korábban mindig panaszkodott, most hallgat. Miért nem csökken a kenyér vagy a kifli ára? Vagy más szolgáltatásoké? Az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökeként tervezem, hogy a következő hetekben meginvitálom az érdekképviseletek vezetőit a Parlamentbe, és megkérdezem majd tőlük, hogy a benzinárak csökkenése miért nem jelentkezik a termékek árában?
Itt most hosszú fejtegetés következhetne arról, hogyan is alakult a költségkalkuláció egy átlagos pékségben, ha számolni kell a rezsicsökkentéstől érintetlenül hagyott vállalkozói szféra energiaszámláival éppúgy, mint a különösebb egyeztetés nélkül emelgetett minimálbér növekvő közköltségeivel, netán a szállítások adminisztratív terheinek növeléseivel, nem is beszélve az élelmiszer-hatósági előírások folyamatos szigorításáról vagy az autóalkatrész-piac csaknem húszszázalékos drágulásáról – de nem érdemes. Ebben a kazalban ha nem is a legvékonyabb, de semmiképpen sem meghatározó szál a pillanatnyi benzinár.
Előttünk egy valóban piaci alapon működő legális sütőipari vállalkozás osztása-szorzása kockás papíron. Abban pedig: a közvetlen benzinköltség egy 225 forintos átadási árú fehér kenyér esetén 11,50 forint, nem egészen öt százalék. Ez a tétel csökkent az elmúlt négy hónapban mintegy 11-12 százalékkal, mondjuk két forinttal. Mindez persze kissé becsapós számítás, hiszen a pék kenyéregyenértékre kalkulál össze kiflit, sajtos stanglit és kakaós csigát is, de a szakmai számítás lényege mégiscsak a liszt, a víz, az élesztő, a sütéshez kellő hő meg a rengeteg meló ára, amit a fogyasztó aztán vagy megfizet, vagy sem. Mostanában inkább nem: kevés szektorban olyan éles az üzleti verseny, mint a pékeknél.
