galéria megtekintése

Rocklobbi

2 komment


Horváth Gábor

A diplomáciatörténet egyik leghatékonyabb lobbitevékenysége színpadon zajlott: Simonyi András magyar nagykövet játszott 70-es évekbeli rock and roll-slágereket. A zenekarban Alexander Vershbow, az Egyesült Államok akkori moszkvai nagykövete dobolt, Simonyin kívül Lincoln Bloomfield, a külügy katonapolitikai államtitkára, valamint a Dobbie Brothersben és a Steelie Danben is megfordult, ám később rakétapolitikai szakértővé züllött Jeff „Skunk” Baxter gitározott, illetve Daniel Poneman korábbi elnöki tanácsadó basszusozott. A formáció tíz évvel ezelőtt a washingtoni társasági élet egyik szenzációja volt, koncertjeire tódultak a miniszterek, államtitkárok és irigy nagykövetkollégák. Simonyi népszerű tévéműsorokban és világlapoknak adott interjúkban beszélt a zenéről – és Magyarországról.

Akkoriban az volt a legizgalmasabb, hogy kiterjeszti-e az Egyesült Államok a vízummentességet az Európai Unió új tagjaira. A gitáros nagykövet a rock and roll révén olyan emberekhez jutott be, akiktől tényleg függtek a dolgok. A hazánkat bemutató fotótárlatot például Carlos Gutierrez kereskedelmi miniszter nyitotta meg, a zenekar búcsúkoncertjén pedig ott csápolt Michael Chertoff belbiztonsági miniszter, akire a Bush-kormányzat a vízummentességi lista véglegesítését bízta. A többi történelem.

A magyar adófizetőnek mindez egy vasába sem került. Elég volt hozzá egy jól körülírt cél, az ország általános jó híre és egy ügyes diplomata. Egy tehetséges fiatalember mellesleg éppen azokban az években szervezett kongresszusi tagokból egy pártokon átívelő magyarbarát képviselőcsoportot. A Tom Lantos képviselő felesége, ­Annette Lantos által patronált Nagy Sándor András (aki ma, ahelyett, hogy a Bem téren lenne sarokirodája, csupán a Fidesz budaörsi elnöke) szintén egy fillér költségvetési pénz nélkül érte el, hogy a fontos ügyekben legyen kihez fordulni a magyar diplomáciának – és az akkori ellenzéknek.

 

Hasonlítsuk össze ezzel a mai állapotokat! Az Orbán-kormány előbb drága pénzen korábbi miniszterét, Fellegi Tamást delegálta Washingtonba, majd ott is a Századvégre váltott, és 1,4 milliárd forintért (!) felbérelte Connie Mack egykori képviselőt. A kétoldalú viszony mégsem javult, sőt egy emberöltő óta a legfeszültebbé vált. A baj kettős. Egyrészt nincs konkrét cél azon kívül, hogy ne bírálják az Orbán-kormányt. Másrészt, bár ezt a magyar közvélemény nem érzékeli, a dolog pont fordítva van, Magyarországon sokkal több kritika hangzik el hivatalos helyekről Amerika felé, mint viszont. Legfeljebb a két ország erejéből fakadóan a magyar handabandázás nem éri el az amerikai ingerküszöböt, míg az ottani felmordulások itt már-már fülsiketítőnek hatnak.

A lobbizás célja a kormányzati döntések befolyásolása. Erre a konzervatív Connie Mack az Obama-kormányzat alatt eleve képtelen. Hillary Clinton megválasztása esetén is az. Kérdés, hogy egy esetleges republikánus elnökség idején kinek a szava lenne erősebb, a magyar kormány által felbérelt, elég középszerű exképviselő barátaié, vagy az Orbánt tavaly újfasiszta diktátornak minősítő John McCain szenátoré. Különben is, az amerikai törvényhozók csak közvetve tudják befolyásolni a külpolitikát, amelyet a mindenkori elnök irányít. Az Amerikában elköltött rengeteg pénz így végső soron egyvalamire alkalmas. Akárcsak a menekültekhez magyarul szóló óriásplakátok, a magyar közvélemény félrevezetésére.

Simonyi András mellesleg most is Washingtonban dolgozik, a Johns Hopkins Egyetem nemzetközi doktori iskolájának transzatlanti igazgatója.

Ha a kormányból valakinek kellene a telefonszáma, szívesen segítünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.