Kimondja a blődlit, ha belekötnek, megvédi, akár egy még nagyobb ökörséggel is. Hallja meg, akinek füle van rá, és csodálkozzék, micsoda kupleráj ez. Tudják mit, én még a Vezér szavaiból is ezt a mögöttes üzenetet vélem kihallani. (De azért nem kell őket sajnálni.) A rezsiharc fokozódik. Hogy pontosan kivel, nem tudni. A rezsicsökkentés ugyanis nem más, mint hogy az Orbán-kormány, élve jogával és vállalva az esetleges hátrányokat, csökkenti a lakossági rezsit. A rendszer eddig nem omlott össze, igaz, csak bújtatott adófizetői és egyéb támogatásokkal, de működik. A rezsiharcosok pedig ahelyett, hogy kifújnák magukat, minden eddiginél nagyobb ökörségeket kiáltanak az éterbe, teljesen tudatosan.
Ma már minden fideszes gombnyomásra fújja: 2010-ben Európában nálunk voltak a legmagasabbak az energiaárak, most meg itt az egyik legalacsonyabb. Ebből egy szó se igaz. Először is, Európa nem egyenlő az EU-val, és az unión kívüli európai államokban jellemzően alacsonyabbak a tarifák.
2010 és 2012 között – vagyis már jócskán belelógva az Orbán-korszakba – az EU tagországai sorában kétségkívül a mi fizetésekhez viszonyított energiaár-mutatónk volt az egyik legmagasabb.
A tényleges árak szerint viszont a középmezőnyhöz tartoztunk. Nem a szolgáltatók kértek sokat, hanem a kormány intézett nekünk alacsony fizetést. Ma pedig a tényleges lakossági áraink a második legalacsonyabbak, de EU- és nem Európa-szerte. A fizetésekhez viszonyított energiaárakban pedig a középmezőnyhöz tartozunk.
Ezt számtalanszor leírtuk. Nem ment át. Ide sorolhatnánk az „embereknél maradó”, közel ezermilliárdról szóló, mindennemű forrásmegjelölés nélküli csacskaságot is. Némely fideszesek ugyan esetenként odapöttyintik a szép magyaros vásárlóerő-paritás szót, de a következő alkalommal már ők is a régi nótát fújják. Hiszen az a vonal, a statisztika liberális áltudomány, a valóság nem szempont, csakis a szavazat.
Vastag betűs tétel az is, hogy a külföldi befektetők 2010 előtt több mint ezermilliárdot talicskáztak ki az országból, aminek a Fidesz megálljt parancsolt és ezt az összeget ma már rezsicsökkentésre fordítja. Ehhez képest a valóság az, hogy a külföldi szolgáltatók 2010 előtt csak elvétve utaltak külföldre jövedelmet: bíztak a jövőben, beruháztak. Ám miután Orbán rájuk rúgta az ajtót, nem hogy talicskára, de lassan kamionra se fér az évente hazatolt summa.
A rezsicsökkentés részben tényleg a külföldi szolgáltatókon csattant, ám erre válaszul ugyanennyivel visszavágták a beruházásaikat és elkezdték kilapátolni a páncélszekrény tartalmát.
A rezsicsökkentés fő vesztese az adófizető és a vállalkozó: az állami MVM-et és az önkormányzati közműveket több százmilliárdnyi költségvetési támogatással és a lakosságon kívüli kör sápjával tartják életben. A párt minderről a lehető legcinikusabban nem vesz tudomást és tovább szajkózza azt, aminek az ellenkezője igaz.
|
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
Hogy a nemzetközi szabályok miatt nem tilthatják meg az osztalékok külföldre utalását, akkor is tudták, amikor a 2010-es és a 2014-es választások előtt ilyesmiket belengetve gyűjtöttek híveket. Mindeközben megvalósult a mesterterv: az állam dicsőségesen megvásárolta a Főgázt. (A részvények nagy részét Tarlós István karmaiból kellett kiragadni.) A külföldi tulajdonú szolgáltatók pedig hamarosan a Főgáz javára lemondanak a lakosság évi sok tízmilliárdos veszteséggel járó ellátásáról.
Közben az állam megalapította az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-t is, amely a hivatalos állami csúsztatások ellenére továbbra sem tulajdonosa se a Főgáznak, se másnak, csak megbízták az ebbéli jogok gyakorlásával.
Orbán Viktortól Horváth Péter ENKSZ-vezérig azt is mindenki katonásan ismételgeti, hogy az ENKSZ segíti „fenntartani a rezsicsökkentést”. Ezt a magyar nyelv szabályai alapján folyamatos áresésként értelmezhetnénk, erre azonban tavaly óta hiába várunk.
Az üzenetek zavarosak, hisz mindebből egyelőre annyi látszik, hogy az állam az elődöktől eltérően nem veszi ki a Főgáz hasznát. Ez a cégnek jó, fejleszthet, költséget vághat, de a központilag meghatározott díjakon nem változtat. Így más nem is tud nőni a Főgázban, mint az a fránya profit. De ezt ne irigyeljük tőle, mert jövőre úgyis a nyakába szakad a lakossági gázellátás. Nem kétséges, végül ennek tízmilliárdos lyukait is az adófizetők pénzével tömik be.
Lázár János minapi győzelemittas jelentése szerint mindezzel „lényegében” visszaszereztük azt a vagyont, amit az 1995-ös szocialista kormány privatizált. Egy frászt. A kötelezettséget, a veszteséget igen, azt a nyakunkba vettük, a vagyont és a profitot pedig meghagytuk a külföldieknél, akik megtartják százmilliárdos vezetékrendszereiket és jól fizető üzleti ügyfeleiket, így a jövőben a Fidesz segedelmével még több osztalékot talicskázhatnak ki.
Ezzel a kommunikációs trükkel végülis elérték, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. A fideszes rezsipropaganda sikerének ékes bizonyítéka, hogy miközben tavalyelőtt több mint két és fél millióan aláírásukkal támogatták Orbánék „rezsicsökkentés melletti kiállását”, most senki se zúgolódik amiatt, hogy az Orbán-kabinetet hidegen hagyja a rezsidíjak alapját jelentő nemzetközi olajárak megfeleződése.
Igaz, az MSZP néha kérdez. Vonatkozó felvetésünket Kovács Zoltán szóvivő azzal üti el, hogy az olajáresés hatását a benzinkúton keressük, a gyors tőzsdei mozgások a gázárakban nem jelennek meg. Németh Lászlóné magyarázata megejtő: nem szeretnék kitenni a lakosságot a nemzetközi piacok hullámzásának. Bezzeg Rogán Antal a kifli árában súlyos büntetések terhe mellett azonnal követelte a benzinárváltozás megjelenését. Erre hivatkozva azt tudakoltuk a frakciótól, hogy magukat is megrónák-e, ha kiderülne, tétlenségükkel akadályozzák az olajáresés érvényesítését a gázárban.
A választ azóta is várjuk. Kovács Zoltán és Fónagy János egyaránt utaltak arra, hogy a nemzeti közmű kiteljesedése úgy 2017-re tehet ismét esélyessé újabb rezsicsökkentést. Hogy ez 2013-hoz hasonlóan pont a parlamenti választások előtti év, bizonyára csak a véletlen műve.
És sorolhatnánk napestig.
Említhetnénk az ellenzékben követelt üzemanyagadó-csökkentést, amelyről öt éve hallgatnak. Vagy a Déli áramlat nevű gázvezetékről kötött, ellenzékben puccsnak nevezett magyar–orosz szerződést, aminek olyannyira híveivé váltak, hogy a témát még most se engedik el, pedig az egész már rég köddé vált. Vagy itt van a közel tízezermilliárdos paksi bővítés, amelyre éveken át pályázatot ígértek, majd titokban odaadták Putyinnak. Vagy a már sokszor bedobott ipari rezsicsökkentés, melynek elmaradása senkit se zavar, az iparkamarát vezető Parragh Lászlót legkevésbé.
A nagy rezsihullám végén, ez év elején ráadásul a legtöbb önkormányzatnál nőtt a kéményseprési díj. Fónagy szerint ez nem a szaktárca hatásköre, Németh Szilárd szerint pedig ez nem lehet, ilyen nem történhetett, és kész.
És kész!
