Domborzata, hegy- és vízrajza, történelme azonos a korábbi Magyar Köztársaságéval (korábban Magyar Népköztársaság, Magyar Királyság, Osztrák–Magyar Monarchia).
Quaestoria 2010 óta
a nép szabad akaratából vezetőszáron tartott ország.
A vezetőszár egyfajta quaestorikum, a csikóbőrös kulaccsal, a mangalicával és a pöttyös Túró Rudival együtt. A vezetőszár nemzeti – és egyben hatalmi – jelkép, a korona, a palást és a jogar mellett a kérlelhetetlenség és az erő szimbóluma. A vezetőszárat a legtisztább kéz tartja magabiztosan: ez a kéz hol figyelmeztetően felemeli a mutatóujját, hol viccesen tiszteleg, hol kolbászt tölt, hol – természetesen csak Quaestoria nemzeti érdekében – tömeggyilkossággal vádolt keleti hatalmasságokkal parolázik. Ezek a kezek egy olyan ember végtagjait képezik, aki soha nem hazudott életében,
és ami még ennél is fontosabb, látott már brókereket.
Ezt ugyan tőle szokatlanul többes első személyben („láttunk már brókereket”) hozta Questoria lakói tudomására, de minden másban – a quaestoriaiak nagy szerencséjére – egyedül dönt, intézkedik és kormányoz.
Questoria Vezetőszár-tartójának (továbbiakban: Don V.) és vezetőtársainak értékrendjében első a „cosca”, a család, bár az „Isten” és a „haza” szavakat is szívesen használják a nemzeti ünnepeken elmondott beszédekben, vagy a quaestoriánus hagyományok alkalmi néprajzi kifejeződései (káromkodások) alkalmával. Természetesen itt a saját családról, valamint a politikai családról van szó, ami teljességgel érthető, hiszen ez biztosítja az otthon melegét, a biztos hátteret, rálátást a házra, ólra, szőlőre, közmédiára, stadionra.
Quaestoria legfontosabb családjai megkapnak minden támogatást, hogy kibontakoztathassák X-faktorukat az élet minden területén. Questoria közismerten sok hírességet adott a világnak, a legutóbbi időkben olyan politikai zseniket, mint Lázár, Rogán, vagy Kósa, olyan pénzügyi extraklasszisokat, mint Matolcsy, Simicska, Tarsoly, vagy Mészáros, olyan, a kultúra és a művészetek területén (sic!) alkotó szellemóriásokat, mint Fekete György, vagy L. Simon László.
Már most elnézést kérünk, hiszen felsorolhatatlan – és méltatlanul nem említett – például sok-sok olyan briliáns elme, mint az energiacella feltalálója, vagy a gyűlöletbeszédet békemenetekbe injektáló vezető újságíró. Quaestoria langyos vizekben igen gazdag, az ebben való ücsörgés nem csak népszokás, hanem kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy a helyiek alaposan, akár több generációnak is elfoglaltságot nyújtva átgondolják a világ folyását.
Quaestoria világelső az egy főre jutó politikai elemzők („Most kutasd meg!”) és média-celebek tekintetében, egyik legnépszerűbb televíziós műsora például a „Quaestoria szeretlek!" című, amelyik hol külső, hol belső gyártásban megvalósított exkluzív médiatermék. Nem véletlenül. A műsor híven tükrözi e virulens ország szellemi színvonalát csakúgy, mint azt, hogy a műsor alkotói mit gondolnak a célközönségük IQ-járól. A Don fennhatósága alatt működő rádiók, televíziók, napi- és hetilapok produktumai Quaestoria sajtótörténetének kikerülhetetlen értékei.
Quaestoria Zártkörű Részvénytársaság felügyelő bizottságának (korábban Alkotmánybíróság) tagjai többnyire a Don feltétlen bizalmasai,
így nem meglepő, hogy már egy köztéri szoborról való népszavazás engedélyezését mérlegelő döntésük során is nyakig összetalározzák magukat. Na ja, mit szólna a Don, ha kitudódna, hogy Lajtán túli jogelveket alkalmaznának! Még belegondolni is rossz! Kicsi, büdös, de a mi döntésünk!
Quaestoria lakói békés, kissé lomha, többnyire közömbös emberek, akik átlag 4,5 órát töltenek állami és kereskedelmi televíziók nézésével, ennél valamivel kevesebbet kertészkedéssel és pálinkafőzéssel.
Nincs nagyon ellenükre, ha hülyének nézik őket, kicsit talán még élvezik is,
ha megfosztják őket azt életük során felhalmozott szerény vagyonuktól, jól tűrik a lenézést és emberi méltóságukban való megaláztatást. Sajátos immunbetegsége a quaestoriaknak, hogy érzéketlenek a személyes és a kollektív szabadságra. Időnként a quaestoriai folklór részét képezi, hogy különböző úgynevezett ellenzéki csoportosulások az albán légvédelem hatásfokával egyenértékű tüntetéseket szerveznek „Don V. takarodj!” jelszóval, amely a helyi rítusok szerint egyfajta legitimációja, megerősítése és elfogadása a Don mindenhatóságának. Az ellenzék reakcióideje amúgy nehezen mérhető még a Bradypus tridactylus (lajhár) skálán is, egy legutóbbi pénzügyi világbotrány kirobbanása után több mint két hétre szerveztek tüntetést. Jobb megfontoltan öklöt rázni, mint elhamarkodottan belebonyolódni valami zűrös, beláthatatlan eseménysor elindításába.
Quaestoria közpénzeivel különös gondossággal bánik a Padrino és valamennyi consierge, hiszen ez magánvagyonuk elsődleges forrása és hatalmuk biztosítéka. Így ezt határozott és gyors intézkedésekkel megvédik a brókerektől, pénzügyi csődöktől, idegen spekulánsoktól.
A közpénzt pedig csak ezért helyezték el brókercégeknél, mert mint megtudtuk legutóbb, nincs rendes kincstár, ahol biztonságban lenne,
vagy fialhatna a közvagyon. Quaestoriában van ugyan egy négyezer (!) főt foglalkoztató Államkincstár nevű költségvetési szerv, hatalmas központtal és 19 megyei szervezettel. A Kincstár központja a költségvetési gazdálkodáshoz kapcsolódó ügyeket, valamint a költségvetési szervek finanszírozásával és beszámolásával kapcsolatos feladatokat látja el, míg a megyei igazgatóságok intézik a nagy ügyfélforgalmat lebonyolító, decentralizált ügyeket. De ha ez nem elég modern a Don szerint, akkor Isten ments, hogy ide minisztériumok pénzei kerüljenek, elég, ha külföldiek vesznek értékpapírokat.
Nem árt tudnunk, hogy a rómaiaknál „a quaestorok kezelték az államkincstárat (aerarium), melyet valójában a senatus igazgatott határozataival. Ők jegyezték az állami kiadásokat és bevételeket, hasonlóan a kiugró adósságokhoz. A bírságok behajtása is az ő felelősségük volt, emellett a senatus által kiemelkedő személyeknek ítélt állami temetést is ők rendezték. A quaestorok gondoskodtak a külföldi követek és egyéb állami vendégek elszállásolásáról. A quaestorok ellenőrizték a senatusi határozatok másolatait, majd Augustus rendelkezett arról, hogy az eredeti dekrétumok őrzésének feladatát is ők vegyék át az aedilisektől.” (Ferenczy István – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története). Nem véletlenül alkalmazzák Quaestoriában a mai viszonyokra azt az a bölcs és átgondolt ókori hagyományt, hogy amikor egy consul annak idején hadat vezetett, az egyik quaestor mindig vele tartott, és felügyelte a zsákmány elosztását.
Az egyik legnépszerűbb társasjáték Quaestoriában hosszú ideig a „Fogd a pénzt és fuss!” elnevezésű játék volt. Az utóbbi időben egyre kevesebben játsszák, részben, mert nincs mit fogni,
részben pedig mert a lakosság kondíciója nem teszi lehetővé ezt a klasszikus testmozgást. Quaestoria lakóinak több mint egyharmada szegénységben él, gyakorlatilag megszűnt az európainak nevezhető egészségügyi ellátás, a legtöbb szociális és egészségügyi mutató tekintetében az ország sereghajtó a régióban. Ez azért nehezen hihető, mert a Don televíziójának hírcsatornája minden adását minimum három győzelmi jelentéssel kezdi, és ezek nem ám csak amolyan tökfilkók által vezetett kártyacsaták, hanem olyan világra szóló győzelmek, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a rezsicsökkentés, vagy az üzletek quaestoriak által kikényszerített vasárnapi zárva tartása. Rövidesen a 4 millió közmunkás tisztíthat majd árkot, köszönhetően a nemzeti hagyományt képező árokásásnak.
Quaestoria évek óta uniós támogatásokból él, ezt – a jelek szerint – elsősorban kérlelhetetlen unióellenességének, szavahihetősége elvesztésének, kiszámíthatatlanságának és demokrácia-zúzó mentalitásának köszönheti. Az egymást érő, ún. uniós kötelezettségszegési eljárások de jure és de facto is Quaestotia létének és virulenciájának explicit bizonyítékai.
Quaestoria – dacára minden zavaró statisztikai adatnak és uniós elemzésnek – fényes jövő előtt áll. Ezt maga a Capo dei capi mondta, akinek eddigi tettei, valamint Quaestoria jelen állapota indokolatlanná tesznek minden kételkedést.
A szerző újságíró
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
