A kormány, illetve a tőle papíron független közműhivatal egyező magyarázataiból megtudhatjuk: az elmúlt másfél év során sehogy se találtak okot arra, hogy érvényesítsék a nemzetközi olaj- és gázárak összeomlását a lakossági energiatarifákban. Hivatkozásuk, hogy viszont 2013 óta 25 százalékkal csökkent a rezsi, azt sejteti, mintha az Orbán-kabinet három éve előre látta volna a – fogyasztóknak kedves – tőzsdekrachot. Ezzel a Fidesz ismét csak jelen érdekei alapján írja fölül a múltat.
Emlékezzünk csak: a rezsicsökkentéssel „az energiaszolgáltatók extraprofitját adták vissza az embereknek”. Tehát úgymond elvettek valamiféle általuk vélt plusznyereséget. A nemzetközi helyzettől függetlenül, mint rendesen. Ez ellen a közműhivatal se tiltakozott: nem tartották aggályosnak olajárcsúcsok idején a hazai energiadíjak negyedének lenyesését. Ha hűek maradnának e beállításhoz, az olajáresés miatt most a kormánynak és szakértőinek kutya kötelességük lenne tovább csökkenteni. És nem napi érdekeik mentén elfelejteni korábbi „elveiket”, utólag egy fajta jóstehetséggel felruházva önmagukat.
Az energiaárakat illető „szakértői” magyarázatok az elmúlt évtizedek során rendkívüli szélsőségeket írtak le. A hasonlóképp változékony politikai széljárásokat kiszolgáló PR-elemekké váltak. A nemzetközi olajárrobbanás mindig lakossági rezsiemelést hoz. Csökkenéskor viszont a legszentebb szakmaiság jegyében a korábbi magas árakra kell tekinteni. Ilyentájt előkerülnek a pontosan nem behatárolt „egyéb költségek” is, amelyek valamely ki nem mondott alapvetés szerint csakis emelkedhetnek.
