Vásárlóként örülök annak, hogy az üzletek ismét nyitva tarthatnak vasárnap. Hogy a szombat délig dolgozó gyógyszerésznek van esélye bútort vásárolnia anélkül, hogy szombaton délután idegösszeomlást kapna a tömegben, hogy a hétvégéjüket a nyaralókban töltők ismét elzarándokolhatnak a kertészetekbe és a faiskolákba, valamint hogy a Balatonon nyaralók vasárnap reggel is lemehetnek a közértbe megvenni a családjuknak a friss ennivalót. A mögöttünk álló egy évnek köszönhetően már-már idillinek is képzelhetném ezt a helyzetet, mégsem tudom azt mondani, hogy ezzel a lépéssel közelebb (vissza) léptünk volna a normálisan működő országokhoz. Épp ellenkezőleg.
Mert ahogy egy ilyen, az ország mindennapjait alapvetően meghatározó kérdésben egyik pillanatról a másikra, erőszakosan és dacosan döntöttek több mint egy évvel ezelőtt, még despotikusabban határoztak most, amikor pedig majd napok alatt kell alkalmazkodni. Elképzelem a Tescót, amely új alkalmazottak felvételéről nem tud dönteni három nap alatt, így hát most vasárnapra berántja a már meglévő dolgozóit, akiket aligha vigasztal a rendkívüli munkavégzésként kiutalt másfélszeres extra pénz, ha mondjuk, megszervezte már a hét végi családi kirándulást, ne adj Isten, hogy felköszöntik a születésnapos nagymamát. Ebben az eseménysorban nyoma sincs annak, amit Orbán Viktor próbál elhitetni, vagyis hogy önkéntes vállalás alapján lehet dolgozni vasárnap. Sőt, most lesz csak igazán kényszer.
Amikor a boltbezárás ellen érveltem, vásárlóként szóltam. Véleményem tartva állítom: Magyarországon senkit sem lehetne úgy csuklóztatni, ahogyan ma a kormány a vállalkozókkal és az alkalmazottaikkal teszi. Nem érnék fel ésszel, mit jelent ez a döntés a kereskedelemben dolgozók családjainak? Ha így van, alkalmatlanok, és ez még a jobb verzió. Pedig jó pár éve mantrázzák az érintettek: kiszámíthatatlan politika mellett nincs tisztességesen, jól működő üzlet. Ahogy ezt a sztorit elintézték a jobban teljesítők, az nemcsak arra bizonyíték, hogy a kisemberek és a kisebb és nagyobb vállalkozók sorsa sem érdekli őket, hanem arra is, hogy képtelenek lennének egy vállalkozást sikerre vezetni. Hogy még soha életükben nem írtak egy üzleti tervet, nem alkottak cégstratégiát. Ellenkező esetben az egész országot érintő kérdésekben nem Orbán Viktor egyszemélyi döntése érvényesülne. Pokolba az üzleti tervvel? Minek? Ha csinál is valaki, módosíthatja havonta.
