Különös bizonytalanságot teremtett az egészségügyben a kormányzati folytonosság. Bár már véget ért az államtitkár-casting, e pillanatban senki nem tudja, hogy merre halad tovább az ágazat. A Fideszt a tét nélküli választási kampány nem kényszerítette rá arra, hogy színt valljon a terveiről, az eddig vezénylő Szócska Miklós magyarázat nélküli ejtése pedig mindenkit elbizonytalaníthatott, aki elhitte, hogy az egészségügyben holnap is igaz lesz, ami tegnap az volt.
Nem is lenne semmi baj, ha az ágazat nem állna az összecsuklás szélén, ha nem volna máris hatvanmilliárd forintnyi fedezetlen számla a kórházaknál, és nem válna napi tapasztalattá, hogy betegek maradnak ellátatlanul, mert a rendszer „hárít”. Nem tudni, kinek mi jár, és nincs erő, amely kikényszerítené, hogy valóban megkapjuk, amire égetően szükségünk van.
Ez a vákuum alkalmasnak bizonyul arra, hogy a legkülönfélébb szereplők hirdessenek új programokat és tegyenek országmentő javaslatokat.
