Kétszer verték át a Quaestor ügyfeleit. Először a brókercég, amikor biztonságosnak állította be pilótajáték-gyanús kötvénybizniszét, másodszor pedig a kormány, amikor azt ígérte, a szabályok szerint meghatározott szinthez képest ötszörös kártérítést kapnak a kötvényesek. A károsultak kezdték elhinni, hogy nekik itt valami extra kártérítés jár. De hogy miért, azt már nem tudta megmondani senki.
Életen át gyűjtött vagyonok úsztak el, emberek mentek tönkre és haltak meg a Quaestor bedőlése miatt. Szinte minden hasonló botránynál történik tragédia, összeomlás, e tekintetben mindegy, hogy Baumag, Buda-Cash, Quaestor vagy Marcsika, a tragédia az tragédia lesz és marad.
Emiatt indokolatlan volt különleges kedvezményt adni egy befektetői csoportnak, és ezt tudnia kellett a kormánynak is. Tudnia kellett, hogy aligha mehet át az Alkotmánybíróságon a törvény, amelyik az egyik befektetőnek ötször akkora kártalanítást szavaz meg, mint egy ugyanolyan, de más cégnél pórul járt befektetőnek. A kormány mégis belement a játékba, elhitette az emberekkel, hogy nekik jár a különleges bánásmód. Ugyanúgy átverte őket, mint a Quaestor: elhitette velük, hogy nem lesz semmi gond. Blöffölt.
