galéria megtekintése

Putyin Afganisztánja

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 05. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Elég régen vagyok a pályán, hogy jól emlékezzek a pánikközeli állapotra, amelyet a szovjetek afganisztáni inváziója okozott 1979 decemberében a világban. Emlékszem idősebb kollégám arcára is, aki, belépve a szobába, dühödten vágta oda nekem a „testvéri segítségnyújtás” tényét. Ő jobban tudta nálam, mi következhet be. A világ nyugati fele már látta az Indiai-óceánig törő szovjet tankokat. A történelem téves jóslatok sorozata: a Szovjetunió beleroppant az invázióba.

Együtt vagyunk! – hirdetik a tüntetők
Együtt vagyunk! – hirdetik a tüntetők
Maxim Shemetov / Reuters

A Nyugat túlértékelte ellenfele erejét és (egyébként eredményesen) túlreagálta azt. Az is bebizonyosodott, hogy a szovjet rendszer a saját erejét (gyengeségét) és a világot is rosszul értékelte. Belepusztult az expanzióba. A Krím félsziget megszerzése Ukrajnától joggal emlékeztet erre. Az expanziós düh és a világnak intézett pökhendi kihívás is olyan, mint az 1979-es „testvéri segítségnyújtás” volt. A világ most is megrettent a putyini fellépéstől, és szinte hasonló pánikhangulat keletkezett az új hidegháborútól való félelem miatt. Jogos-e ez? Michael Roth német külügyi államminiszter jogosan emlékeztetett a lapunknak adott interjúban arra, hogy az EU sokkal kevésbé függ Oroszországtól, mint fordítva.

 

Okozhat zavarokat az orosz energiahordozó-export leállítása, de ezt Moszkva sem kockáztathatja, hiszen az olaj és a gáz eladása az egyetlen számottevő bevétele, az export 75 százaléka. 1980-ban még a SZU exportjának 67 százaléka volt. Az orosz fellendülés, a hatalmas devizatartalékok oka a szénhidrogénexport jövedelmezősége. Amikor Putyin hatalomra jutott, egy hordó olaj ára húsz dollár körül volt. Ma száz felett van. Ebből finanszírozzák a katonai szupererőt, a nyugdíjakat, a közalkalmazottakat, a hadsereget és a külpolitikai expanziót, tehát a krími kalandot is. De az orosz boltokba jutó tejtermék, hús, zöldség és gyümölcs nagyobb része is külföldről származik.

A jövedelem eloszlása Oroszországban megrázóan, nagyon durván egyenlőtlen. Olyannyira az, hogy a nemzeti vagyon legalább harminc százaléka százegynéhány oligarcha tulajdona. A szovjet problémák is tovább élnek: a korrupció, a vidékről való elvándorlás, a társadalom elöregedése, a demográfiai hanyatlás mind idetartozik. A demokrácia hiányáról nem is szólva. Az oroszok mai többsége aligha ismeri országa valódi kiszolgáltatottságát. A kétmillió lakosú Krím „visszaszerzése” viszont sokaknak elégítheti ki nemzeti büszkeségét.

Egyébként is a tájékoztatás mára teljesen állami kézbe került, s ott a következményekről folytatott vitának, ellenvéleménynek legfeljebb annyi helye van,mint a magyar állami médiában. A krími kaland egyetlen racionális oka az lehetett, hogy Putyin így akarja megtartani már apadó társadalmi támogatottságát. A Krím egyfajta „rezsiharc”, a millióknak adott instant nagyorosz nemzeti büszkeség, cserébe azért, hogy ne zúgolódjanak a szabadság elvonása, a szűkösség, a korrupció uralma miatt. De a kockázat, amelyet Putyin vállalt, legalább akkora, mint Brezsnyevéké volt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.