galéria megtekintése

Pukli István tévedése

20 komment

Fábry Béla

A népszavazási kampány árnyékában a múlt héten fontos közéleti események zajlottak. Ezek közül is kiemelkedett az elmúlt tanévben kibontakozott, nagy társadalmi visszhangot kiváltó közoktatási mozgalom egyik vezéralakjának, Pukli Istvánnak a bejelentése, miszerint sorozatos félreértések és „másként gondolkodás miatt” kilép a Tanítanék Mozgalomból. „Visszaolvastam a Tanítanék korábban megfogalmazott céljait, ezekből egyelőre semmit nem értünk el” – így fogalmaz Pukli a bejelentését hírül adó interjúban.

Ez a ténymegállapítás pontos. De ez nem nyugtatja meg az oktatási rendszer szereplőit, mindazokat, akik szenvedő alanyai a kormány oktatáspolitikájának. Az sem vigasztal senkit, hogy a kritikát megfogalmazó szervezetek egyikének sem sikerült elérnie semmit. Az oktatási rendszer „túltolt biciklijének” sem az iránya, sem a sebessége, sem a bringázás stílusa, sem a bicikli felszereltsége, sem a biciklit toló legfontosabb személy, sem a körülötte sertepertélők személye nem változott.

A legfrissebb példa erre a nyugdíj előtt álló pedagógusok minősítésének története. Tavasszal a Köznevelési Kerekasztal egyhangúlag támogatta azt a javaslatot, hogy hét éven belül nyugdíjba menő pedagógusokat minden külön eljárás nélkül, automatikusan sorolják át a pedagógus 2. fokozatba. Ezt Balog Zoltán miniszter úr a minősítési rendszer módosításaként be is jelentette. A napokban megjelent az erre vonatkozó rendelet. Ebben a korábbi bejelentéssel ellentétben már nincs szó arról, hogy az átsorolás automatikus lenne. Könnyített eljárásban (?) kell portfóliózniuk a nyugdíj előtt álló pedagógusoknak. Ennyit a kerekasztalról, Balog Zoltánról és az oktatási rendszer átalakításáról.

 

Miért nem ért el a Tanítanék Mozgalom a megfogalmazott céljaiból semmit? A mozgalom megfogalmazott stratégiai célja pontos volt. A köznevelés minden területén rendszerszintű változásra van szükség – mondták. E stratégiai cél elérése érdekében azonban Pukli István és a Tanítanék hibás taktikát választott. Már a választást megalapozó feltételezésük is hibás volt. Azt gondolták, hogy az oktatási kormányzat együttműködő lesz a jó szándékú kritikát megfogalmazó pedagógusokkal, hogy a szakmai törvényszerűségekre alapozott érvek, az oktatási rendszer működésképtelenségének tapasztalatai elegendők lesznek a változások elindításához. Amikor azt látták, hogy a szakmai racionalitás érvként nem elegendő, tömegeket megmozdító, nagy hatású utcai demonstrációkkal nyomatékosították törekvéseiket. Sikerült az oktatás problémáit a legfontosabb társadalmi problémák közé emelni, de ez sem volt elég.

A kudarc oka a hibás taktikában keresendő. Pukli azt feltételezte, hogy az oktatási rendszer megváltoztatását kell következetesen követelni, s ha ez nem következik be, az elvezet Orbán Viktor rendszerének bukásához. Pukli és azok, akik elfogadták az álláspontját, nem ismerték fel, hogy az oktatási rendszer 2010 óta nem szakmai szempontok alapján formálódik, hanem voluntarista módon politikavezérelt. Nemcsak arról van szó, hogy az oktatási rendszer a múlt század húszas-harmincas éveit, a keresztény-nemzeti kurzust idéző társadalompolitikai program és gyakorlat része, hanem arról is, hogy Orbán az oktatási rendszert tudatosan hatalma hosszú távú garanciális rendszerelemeként, egyszerű hatalomtechnikai eszközként alakította át. A diktatúrákra jellemző ideo­lógiailag vezérelt centralizáció a rendszer minden elemében kimutatható. A Klik és a szakképzési centrumok, a tanterv, a tankönyv, a pedagógusok ellenőrzése, a felsőoktatásban uralkodó kancellárok, legutóbb az alapítványi és magániskolák, valamint a tanodák ellehetetlenítése – a végtelenségig sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, amelyek mind azt igazolják, hogy az oktatási rendszer nem a gyerekekről, a fiatalokról, az ő boldogulásukról szól, hanem az orbáni politikai hatalom biztosításáról.

A Tanítanék Mozgalom megjelenése óta eltelt idő is ezt bizonyítja. Az oktatási kormányzat érzékelve, hogy nagy a baj, azt a látszatot keltette, hogy változtatni akar. Vazallus szervezeteivel támogatott kezdeményezései nem a lényeges kérdésekre, a rendszerszintű problémákra vonatkoztak, hanem olyan elemekre, amelyek a rendszer kereteit nem érintették, csak a működőképességet javították. A diktatórikus politikai rendszer diktatórikus oktatási rendszerének működési hibáit igyekeztek korrigálni, hogy a rendszer tökéletesen működjön, az oktatási rendszer a hatalmi érdekeket pontosabban szolgálja. Olyan ez, mint amikor a rozsdás bilincset fényesre csiszolják és a zárszerkezetét megolajozzák.

Az oktatási rendszer rendszerszintű megváltoztatása helyes stratégiai célkitűzés, bárki is fogalmazza ezt meg. Ha viszont a mai oktatási rendszer része egy diktatórikus társadalompolitikai rendszernek, és ezért – a tapasztalatok szerint – szakmai érvekkel, kezdeményezésekkel nem változtatható meg, a sikertelenség pedig a várakozással ellentétben nem vezet el a diktatórikus rendszer bukásához, akkor ebből le kell vonni a következtetést.

Az oktatás terén rendszerszintű változtatásokat, az oktatási intézmények és a pedagógusok szakmai autonómiáját középpontba állító, a gyerekek és fiatalok érdekeit mindenekfelett tisztelő, boldogulásukat biztosító oktatási rendszer kialakítására csak a politikai rendszer megváltozása után kerülhet sor.

Pukli István kilépése a Tanítanék Mozgalomból erről szól.

A szerző pedagógus

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.