A mesterember dúlva-fúlva érkezik, mint mondja, húsz percbe telt, míg átjutott autóval a Nyugati tér egyik oldaláról a másikra. És hogy érti ő, ha javítják a villamosvágányt, akkor buszokat kell kerülgetni a Nagykörúton, de mégis, ki volt az az idióta, aki úgy döntött, hogy a kukásautónak is épp a legnagyobb reggeli csúcsban kell végigdöcögnie az őrjöngő autósok között?
Bosszanthatnám még én is azzal, hogy lám, mi előre megmondtuk: baj lesz abból, ha pusztán a választási csalás szándékával megszüntetik a fővárost. De nem visz rá a lélek, hiszen az összeomlást ő is a saját bőrén tapasztalja mindennap. Olyan ugyanis csak a különösen gonosz emberkísérletekben fordulhat elő, hogy egy nagyvárosban egyszerre számolják fel az egyik legfontosabb közlekedési csomópontot, kezdjenek építkezésbe az azt elkerülni hivatott főútvonalon, állítsák le a menekülést kínáló villamosjáratokat, tudván tudva, hogy a metró meg életveszélyes, bármikor lerobbanhat. Pontosabban: előfordulhat ilyen a való életben is, csak olyankor legalább azzal enyhítik a polgárok kínjait, hogy rámutatnak a havária felelősére, és minimum erősen farba rúgják.
Ehhez képest Budapesten Tarlós István főpolgármester kevéssé átélt módon elnézést kért a lakosságtól, a káosz meg zavartalanul folytatódik. De a végtelen dugókban állva legalább mindenki elmorfondírozhat azon, vajon kinek volt igaza tavaly tavasszal. Annak, aki azzal a rossz dumával, hogy csökkenti az adófizetők pénzén henyélő politikusok számát, kizárólag a pártérdekeit nézve megszüntette a fővárost irányító, hivatalait és közművállalatait ellenőrző, közvetlenül választott közgyűlést? Vagy annak, aki a terv napvilágra kerülésekor rémülten tiltakozott, mondván, a kerületi polgármesterekből összerántott áltestület képtelen lesz „fővárosi” fejjel gondolkodni, hiszen tagjait épp azért választották meg az emberek, hogy részérdekeket képviseljenek? A tavaszköszöntő nagy közlekedési káosz egész pontosan mutatja, mi lesz Budapesttel, ha belátható időn belül nem kapja vissza a feladatát ellátni képes, választott irányító testületét. A mostani látszatdemokráciában nincs, aki számon kérhetné a racionális működést. A főpolgármester és a párt által delegált városvezetés – feltűnt valakinek, hogy a Fidesz kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté lett Tarlós tényleges helyettese, egyben felettese? – azt tesz, amit akar, csak szerencse kérdése, hogy ami éppen eszébe jut, jól sül-e el vagy rosszul. Fennmaradó idejükben kicsinyes emberi csatákat vívnak (lásd: „Vitézy-ügy”), valamint pávatáncolnak Brüsszelben.
