Igazi szőrös tökű, ugráló ádámcsutkájú, sört böfögő, öblöset fingó kanbuli.
De kár volna ezt a nemi kérdést homoszexuális-feminista módra túldimenzionálni, mert ahogy a posztschmittpalianizmus kiemelkedő alakja, Borkai Zsolt kiemelte volt: egyszer így, egyszer úgy, nincs ebben semmi különös, nincs itt semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább. Most a töketlenek győztek többször, van ilyen. Azt már én teszem hozzá, hogy azért nyilván mákjuk is volt, meg szerencséjük, meg így jött ki a lépés, és azért, tegyük a szívünket a kezünkbe, azért azok nem is annyira komoly sportok na, mégiscsak a gyengébbik nem, benne van a nevében, nem? De. Legközelebb meg majd máshogy jön ki, helyre áll a világ rendje, meg lesznek jól szopatva és heló.
De foglalkozzunk inkább a pozitívumokkal, konkrétan azzal, ami a legnagyobb öröm: hogy sorra megdöglöttek a szomszédok tehenei! Az aranytojást tojó tyúkjaik! Hogy Hosszú Katinka nemcsak idősebb Szlovákiánál, de egyedül több aranyat is nyert. És a románok? Nem áll a dákó? Hol van itt a kontinuitás? Az osztrákoknak egy kurva bronz jutott? Mert csak a Conchita Wurstra van eszük. Vagy a csehek? Még Cseh Lacival sem jöttek volna be a top 30-ba, pedig most neki sem jött össze.
És csak most jön majd még a java! A budapesti olimpia, ahol igazán megmutathatjuk majd a világnak, kik a legkeményebb tökű gyerekek. A magyar nők pedig a legszebbek a világon.
