galéria megtekintése

Ponta. Pont

1 komment


Szőcs Levente

A leköszönő román miniszterelnöknek annyi vaj volt már a fején, hogy hónapok óta számítani lehetett az eltávolítására, a lemon­dása mégis váratlanul jött. Még az ellenzéki liberálisokat is meglepte, akik pedig hosszú hónapok óta sürgetik Victor Ponta távozását.

Első nekifutásra ugyanis nehezen mutatható ki a kormány felelőssége a mégoly súlyos következményekkel, immár 32 halálos áldozattal járó bukaresti tűzesetben. Hogyan, miért alakult át mégis a kedd esti szolidaritástüntetés kormányellenes megmozdulássá? És miért mond le egy miniszterelnök egyetlen tüntetés után, legyen az mégoly nagyszabású is?

Önmagukban a számok – a keddi tüntetést 25-35 ezresre becsülték – nem árulkodnak a közhangulatról, amelyet a kormányzó szociáldemokraták jól mértek fel. Klaus Johannis államfő pedig találóan állapította meg, hogy „az elégedetlenség változott felháborodássá".

 

Az emberek nem a pénteki tűz, hanem a rendszer miatt vonultak utcára, amely a tragédiát szerintük előidézte. Felismerték, hogy a generációk óta tolerált úgynevezett kiskorrupció ölni is képes. A klub leégése bizonyította ezt, azelőtt pedig a belügyminiszter konvoját felvezető fiatal rendőr halála. Tragikus hibák hibák hátán. Ezért folytatják a tüntetést a kormányfő és az érintett polgármester lemondása után is. E sorok írásakor az előző napinál is nagyobb tömegek demonstrálnak Bukarestben és több nagyvárosban.

Az emberek mélyreható változásokat akarnak. A tüntetők többsége a 30-as, 40-es korosztályhoz tartozik. Büszkén vallják, hogy többet akarnak, mint a szüleik – mindenekelőtt emelt fővel járni –, és gyűlölik a szisztémát, amely arra kényszeríti őket, hogy beálljanak a sorba vagy külföldön keressék a boldogulásukat. A tömegek véleményét fejezte ki az egyébként ultrakisebbségi román katolikus egyház bukaresti érseke, amikor azt mondta: „Szégyellhetjük magunkat, hogy az országunk semmit nem változott 25 év alatt."

Az előző, Traian Basescu nevével fémjelzett kormányzásnak sem elsősorban a páratlan megszorításokat rótták fel, hanem az ezt kísérő mérhetetlen arroganciát. Hogy azt sugallta, nem kíváncsi a választó véleményére, aki úgysem fogja fel, hogy amikor eret vágnak rajta, éppen megmentik. A fiatalabb generáció nem akarja, hogy az akarata ellenére tegyenek jót vele, Ponta – és a Szociálliberális Unió – pedig 2012-ben azt ígérte, hogy arccal a választók felé politizál. Erre kapott csaknem háromnegyedes felhatalmazást.

A sors fintorának is tekinthető, hogy a több hónapos tüntetéssorozat nyomán hatalomra került szociáldemokrata miniszterelnök most szintén az utca nyomására kénytelen lemondani. De ez egyben a kormányzás mérlege is: a kétségtelen gazdasági eredmények mellett Ponta semmit nem tett a rendszer megváltoztatása érde­kében. Talán nem tudott, talán csak nem akart, már mellékes.

A kormánypártok és elsősorban a koalíció fő erejét adó Szociáldemokrata Párt arra számít, hogy Ponta feláldozása kielégíti a tömeget. Nyilvánvalóan tévednek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.