galéria megtekintése

POK-háló

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 07. számában
jelent meg.

Jakatics Árpád

A minap meglátogattam egykori munkahelyemet, a megyei pedagógiai intézetet, ahonnan 15 évvel ezelőtt nyugdíjba vonultam. A munkatársak csomagoltak. Az intézmény ugyanis április elsejével megszűnt. Nem átalakult, ami egyébként többször előfordult vele fennállása óta. Most megszűnt. Mondhatni, nem nagy ügy, nem fog az érdeklődés középpontjába kerülni, még talán a közoktatás ügyét szívükön viselők körében sem, az iskolákban sem fognak könnyeket hullatni érte. Lesz helyette másik. Létrejön a POK hálózata (nem ironizálok, Pedagógiai Oktatási Központ – országos hálózattal, a megyeközpontok nagy részében megalakuló „hivatalokkal”).

A dolgozók (pedagógusok) pakolnak, keresik a helyüket – tanév közben. Nyilván talán a maradást is választhatnák egyesek, csak hát a legképzettebbek, akik frissen tettek eleget az életpályamodell magasabb követelményeinek, ennek előnyös következményeit – a megemelt fizetést – nem élvezhetnék.

Ez azonban csak a kisebbik probléma. Komolyabb kérdés, hogy miért volt szükség a gyökeres váltásra, ugyanis nem átszervezés, nem összevonás, nem funkcióváltás, nem feladatbővülés következik, hanem megszüntetés és új intézményhálózat létrehozása.

 

Keresem az indokokat. Mit talált két héttel április 1. előtt a nem egészen gyakorlatlan érdeklődő?

Tömör hivatkozást a 2011-es köznevelési törvényre, amely „lehetővé teszi”. Hát igen. Sőt a törvényben szerepelnek azok a funkciók is, amelyek ellátására hivatott az efféle „háttérintézmény”. Csakhogy pont ezek voltak a pedagógiai intézet feladatai is (továbbképzés, szakmai információ, módszertani segítség, tanulmányi versenyek, szaktanácsadás stb.). Markáns szakmai indokként a tanácsadás helyett a szakfelügyelet működtetése jelenik meg. Ugyanis azért „teljesít rosszul” a hazai iskola, mert hiányzik, nem elég alapos az ellenőrzés. Bizonyíték: a PISA-mérések eredménye.

Úgy látszik, egyre kevesebb az olyan szakember, aki például a nyolcvanas évek közepén is a pályán volt. Akkor kezdődött – nézetem szerint – a rendszerváltás a közoktatásban. Az iskola önállóságának gondolatával kezdtünk barátkozni. Sok minden mellett a következő években kikristályosodott, hogy az önálló iskola – nem tagadva a külső ellenőrzés létjogosultságát – a nívós szakmai segítséget, támogatást, információt tételezi.

A váltás persze nem úgy sikeredett, ahogy remélhettük volna a kilencvenes évek beköszöntével. Anyagi kérdéssé silányult a kívánatos változás: a szakfelügyelet túl drága, meg kellett szüntetni, a tanácsadást csinálhatjuk, de nincs rá pénz. Aztán évek alatt – sok küszködéssel – csak kiformálódtak a feltételek, metódusok. Kik lettek a tanácsadók? Hát először a legjobb szakfelügyelők, mert hogy az igazi felügyelő attól volt jó addig is, hogy magas színvonalon értett szakmájához, tehát tanácsadásra is képes volt. Csak igen magasból nézvést van ellentét a két fogalom között.

Az illúzióvá lefokozott szép remények ideje lejárt. Most megint radikális váltás van napirenden. Kezdjük ismét megszokni, hogy a centrális a legjobb mindenben (erőtér, közoktatás…), ami pedig centrális, az meg csak szigorú felügyelet alatt tud működni. Ha a PISA-mutatók rövidesen mégsem törnek a magasba, lesz magyarázat, mentség: ilyen mérvű átalakulás (új intézmény, új emberek, megfeszített munka) – tudjuk, csak évek múlva hoz látható eredményt. Ha meg mégse, hát…

A szerző nyugalmazott tanár

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.