galéria megtekintése

Pofonok

3 komment


Szőcs Levente

Egyre-másra kapja a pofonokat a magyar szélsőjobboldal Bukaresttől. A Székely Nemzeti Tanács csütörtöki marosvásárhelyi rendezvényére igyekvő Szávay Istvánt, a Jobbik alelnökét nem engedték belépni Romániába. Alig járt le az egy évre szóló kitiltása, máris újabbat kapott. Három másik „nemzeti radikális" is persona non grata Romániában.

Szávay legutóbb 2014-ben járt Romániában, az azóta emlékezetes Székely Szabadság Napján, amikor is a fekete egyenruhás, árpádsávos zászlókat lobogtató honfitársaink voltak olyan kedvesek, és felszólították a „bocskorosokat", hogy takarodjanak haza. Mármint a románok Romániából... Bukarestben alighanem akkor született meg a több éve érlelődő döntés, hogy szétcsapnak a „nemzeti radikálisok" között, akik – helyiek és magyarországi vendégek vegyesen – szabadidejükben azzal szórakoztak, hogy Nagy-Magyarországról szőtt terveikkel borsot törjenek a román titkosszolgálatok orra alá. A HVIM egyik kézdivásárhelyi tagja egy lapinterjúban elmondta: tudták, hogy lehallgatják őket, de kíváncsiak voltak, hogyan reagálnak a hatóságok. Nem reagáltak, amíg a „heccelődéssel" el nem jutottak a bombakészítésig. Szávay „bajtársai", a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két erdélyi vezetője december óta előzetesben bizonygatja Bukarestben, hogy csak vicceltek.

A mérsékelt oldal akár még örülhetne is a radikálisok „eltakarításának", de ehhez az kell, hogy legyen mérsékelt oldal. Sajnos, több tényező az RMDSZ-t is „kifelé" taszítja.

 

A szövetség 2014-ben kilépett a kormányból. Úgy tűnt akkoriban, hogy Klaus Johannis elnökké választása nyomán hatalomra kerülnek a liberálisok, de a számítás nem jött be, és az RMDSZ is ellenzékben maradt. Közben Johannis nemcsak Tőkés László kitüntetésének a visszavonásával okozott csalódást, hanem mindenekelőtt az RMDSZ által szorgalmazott etnikai paktum hallgatólagos elutasításával. Az RMDSZ vezetőitől egyre gyakrabban hallani, hogy az erdélyi magyarság tervszerű jogfosztása zajlik. Lehet, hogy a feltevés nem teljesen fedi a valóságot, viszont az is tény: akadhatnak olyan prefektusok, bírók, más állami tisztségviselők, akik bátorításként értelmezték az államelnök elzárkózását a kisebbségi jogok garantálását célzó többpárti egyezménytől. Több erre utaló döntés, bírósági ítélet született – nem túl fontos, de szimbolikus ügyekben. Ennek ellenére lehangoló, amikor az RMDSZ vezetői ezekről mint tudatos terv alkotóelemeiről beszélnek.

A magyarság állami szintű megsemmisítését emlegetni korábban a Fidesszel együtt radikalizálódó erdélyi jobboldal asztala volt. Semmi rendkívüli nincs például abban, hogy Sándor Krisztina, a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke egy lapon emlegeti a Székelyföld autonómiáját a merényletkísérlettel gyanúsított hatvannégy vármegyések melletti kiállással. Az RMDSZ-től viszont elvárható lenne több árnyaltság.

Nehéz eldönteni, hogy az RMDSZ „kisodródása" oka a magyar közösség és a román állam közötti szakadéknak, vagy következménye. Mindenesetre sokszor a kisebbségi jogok alkalmazásának nehézségeire elégséges magyarázat lehet az intézmények általános rossz működése, a rosszul fizetett hivatalnok lustasága, nem kellene minden egyes gesztus mögött feltétlenül jogfosztó szándékot keresni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.