Szász négy évig vezette a PSZÁF-ot, majd menesztése után a bíróság 131 millió forintot ítélt meg neki. 131 millió forint: igen, ez biztosan nem pofátlanság. Sőt: nagyon is pofás, helyre kis összeg, Szász Károly minden bizonnyal alaposan meg is dolgozott érte, amit nyilvánvalóvá tesz újbóli kinevezése, valamint az a tény, hogy ő most valahogy mentesül a fizetés alól, talán valaki odaszólt Lázárnak, hogy figyelj, a Karcsit hagyjátok már, emlékszel, még meg is verték, és Lázár János forgatta is egy kicsit a fejé­ben a jó erkölcs kategóriájának definícióját, amit összevetett a többségnek tett ígéret manifesztumával, és úgy döntött, hogy a 131 millió forint nem pofátlan, és hát ők a kampányban nem is erre tettek ígéretet, hanem arra, hogy visszaveszik az MSZP-sek pofátlan végkielégítéseit.

Így aztán pellengérre lehet állítani a Bajnai-kormány tagjait, rögtön a volt miniszterelnököt, aki a távozáskor háromhavi fizetést és szabadságmegváltást kapott. A 8,2 millió forintot – a járulékok és adók befizetése után – oda is adta egy gyermekeket támogató alapítványnak, valamint több oktatási intézménynek, ami nyilvánvalóan a pofátlanság csúcsa.

Bizonyára nagyokat adakozott Szász Károly is a 131 millió forintjából, vagy az a Baranyay László, aki egy évig töltötte be a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatói tisztségét 2001 és 2002 között, majd a kormányváltáskor történt elmozdítása utáni megnyert per végén úgy 138 millió forintot vett kézhez, tételesen a munkaszerződése alapján prémiumként és késedelmi kamatként kapott 33 millió forinttal, valamint az elmaradt bérének és juttatásainak fejében kapott további 90 millió forinttal, ami a kamatokkal és perköltséggel együtt 105 millió lett. Most újfent az MFB élén van.

Ezek az összegek Lázár János szerint biztos nem pofátlanok, ahogy nem pofátlanság visszatérően törvénymódosításokkal kedvezni a Fideszhez tartozóknak, például a lex Borkaival, vagy azzal, hogy eltekintenek Szapáry György élemedett életkorától, aki így nagykövet lehet, és a pofás kis különadórendszerrel, ami a CBA-s Lázár testvérek számára oly kedvezően alakult. És nyilván nem pofátlanság Lázár János költségtérítése, ami a 2002–2006-os ciklusban 18,2 millió forint volt, hát igen, a Budapest–Hódmezővásárhely közötti 177 kilométer olykor beláthatatlan távolság.

Ő persze csak annyit vett föl, amennyi járt, ami rendben is van, de nem pofátlanság ilyenkor a pofátlanság ürügyén szétverni az Alkotmánybíróságot valamiféle magasztos igazságérzetre hivatkozva? Ehhez már az ideológia is megvan, méghozzá az, hogy húsz év alatt ide jutottunk, és ebben az Alkotmánybíróságnak is szerepe van. Hogy hová jutottunk? Ja igen, oda, hogy Lázár János Sólyom Lászlótól, a világszerte elismert jogásztól, az Alkotmánybíróság első elnökétől, köztársasági elnöktől kérdezné, hogy érez-e felelősséget, amiért ide jutottunk, amit elintézhetnénk annyival, hogy ez a pofátlanság csúcsa.

De ha abba is belegondolunk, hogy ez a 35 éves fiatalember, aki nem is oly rég még Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester táskáját cipelte, ma már az ország egyik legbefolyásosabb embereként pirulás nélkül kérdezheti ezt, akkor rádöbbenhetünk, tényleg akad némi probléma azzal, hogy ide jutottunk.